Warhammer 40.000 Seregei – Chaos Space Marines – Night Lords

Bevezetés

„Fiaim, a galaxis lángokban áll. Egy végső igazság tárul fel előttünk — utunk nem az, amelyet az Imperium kijelölt. Soha nem álltatok az Uralkodó fényében, nem viseltétek a Birodalmi sast — és soha nem is fogjátok. Éjbe öltözve álltok, karmotok örökre vörös atyám bukott birodalmának éltető vérétől, és évszázadokon át háborúztok, mint egy meggyilkolt isten harci szárnyai. Keljetek fel, fiaim, és vigyétek dühötöket a csillagok közé, az én nevemben, az én emlékemért. Keljetek fel, éji vadászok!”

Konrad Curze Primarcha, a VIII. Légió utolsó gyűlésénél

A Night Lords eredetileg az Első Alapítás VIII. Légiója volt. A 31. évezred elején a Horus Heresy alatt elárulták az Emberiség Császárának bizalmát, és egyike lettek kilenc áruló légiónak. A Night Lordok nem imádják külön-külön a Káosz négy nagy istenét, hanem egyenlőként ismerik el őket a Káosz Egyesített formájában, miközben kegyetlenül terjesztik a rettegést és félelmet a galaxis lakói között. Szakértői a félelemkeltő taktikák alkalmazásának, hogy még a fő összecsapás előtt megtörjék ellenségeik morálját.

A Night Lords hadviselése egyet jelent a rettegéssel és a gyilkolással, hiszen kedvelt harcmodoruk a gátlástalan, brutális erő alkalmazása. Kíméletlenek, kerülik az alattomos vagy fondorlatos megoldásokat, a puszta vérontásra és pusztításra összpontosítva. Az ilyen megközelítés nem mindig volt ilyen öncélú. Tízezer éve Curze, a Night Lords primarchája egy mélyen gyökerező igazságérzet által vezérelve hajtott végre brutális tetteket, azzal a céllal, hogy megbüntesse a bűnösöket és rendet teremtsen a káosz közepette, amelyben felnőtt. Később azonban, amikor a végzetes primarcha lelkét a Sötét Isteneknek adta, ez az igazságérzet torzult el, és szörnyű formát öltött fiaiban.

Miközben a primarchák többsége beilleszkedett a népek közé, amelyek közt felnőtt, Konrad Curze sokkal sötétebb körülmények közt érte el a felnőttkort. Nostramo világa egy kietlen ipari pusztaság volt, városai nyüzsgő és kaotikus fészkek, fő exportcikke az alatta rejlő nyers adamantium. Curze a legalsó szinteken élt, és a patkányokkal és csatornalakó söpredékkel vetekedve küzdött a túlélésért. Mint minden primarcha, gyorsan felnőtt, és eközben szemtanúja lett Nostramo korrupt társadalmának legszörnyűbb túlkapásainak. A gyilkosság mindennapos volt, az emberek pedig állandó rettegésben éltek. A sötét utcákban bűnözők tanyáztak. Curze rövidesen prédának tekintette a bűnözőket és megcsonkított holttesteiket közszemlére tette, hogy mindenkit elrettentsen a bűntől. Az utakat járó, bűnösökre vadászó rém hamarosan „Éji Vadászként” lett ismert, és olyannyira rettegtek az ítéletétől, hogy még a törvénytisztelők is bezárkóztak otthonaikba, és egyfajta béke szállta meg ezt a sötét világon.

Ahogyan a legtöbb primarcha esetében, mire az Uralkodó rátalált, Curze már uralma alá hajtotta saját világát. Uralkodása nem volt jóságos, hanem félelmen alapult. Nostramo népe megszabadult ugyan a bűnözők fenyegetésétől, de nem a felvilágosodás vagy egy új törvényes rend bevezetése révén. Inkább tudták, hogy a legapróbb bűntett is Curze halálos ítéletéhez vezet. Amikor az Uralkodó megjelent a primarcha előtt, a nép új kor eljövetelét hitte. Ám miután Curze az Uralkodóval Terrára távozott, Nostramo újra káoszba zuhant, hiszen senki sem maradt, hogy érvényt szerezzen a rendnek. Bár módszerei kegyetlenek voltak, Curze cselekedeteit egy mélyen gyökerező és eltorzult igazságérzet hajtotta. A brutális alvilágban, ahol felnőtt, azt tanulta meg, hogy csak a teljes dominancia vezet sikerre, és hogy bármilyen gyengeség áruláshoz vezet.

Még akkor is, amikor csatlakozott testvéreihez a Nagy Hadjáratban, elutasította a reményt és optimizmust, amely sokukat hajtotta, inkább a természet sötét törvényszerűségeiben hitt.

Visszahúzódó és befelé forduló maradt, kerülte testvérei társaságát. Inkább saját légiójának harcosait részesítette előnyben, a Night Lordsot, akiket megismert félelemközpontú harci módszereibe. Már a Horus Heresy előtt a Night Lords olyan módszereket alkalmazott, amelyeket sokan brutálisan szükségtelennek, embertelennek és kegyetlennek tartottak volna. Elszántságuk olyannyira elsöprő és brutális volt, hogy azok, akik nem fogadták el a Nagy Hadjárat érkezését, teljes mértékben megtörtek, és senki sem mert ellenállni az Imperialista uralomnak. Konrad Curze, a császár elleni lázadásuk küszöbén átlépett egy pontot, ahonnan már nem volt visszaút. Mielőtt a Horus eretnekség elkezdődött volna, összetűzésbe került Rogal Dornnal, és emiatt a testvérei tanácsot hívtak össze, hogy megítéljék sötét fivérük mentális állapotát. Curze azonban Cheraut bolygóján lemészárolta az őt kísérő gárdistákat, majd sikeresen elmenekült, és visszatért Nostramóra.

984.M30-ban Nostramo újra a bűn és korrupció mocsarába süllyedt, amitől Curze egykor megpróbálta megmenteni. Végső bosszúját ekkor töltötte be: a Night Lords flottája egy gyenge pontra összpontosította minden fegyverét a bolygó kérgében, elpusztítva ezzel szülővilágát, és, mondják, örökre megpecsételve a saját sorsát. Amikor Horus nyílt árulása lángba borította a galaxist, Curze kitörő örömmel vetette bele magát az árulók véres hadjáratába. Nem elégítette ki egyszerű győzelem: megtanította légióját, hogy az ellenségük csak akkor tanul, ha szörnyű példát állítanak neki. Városokat romboltak porig, családokat mészároltak le, és győzelmük tanújeleit hagyták mindenhol, amerre jártak. A légió gyilkos dühét a galaxison Horus bukása után is folytatta, egy véres és kegyetlen háborút vívva.

Curze nem fordult végleg a Káosz isteneihez, és nem vált démonherceggé, ahogy áruló testvérei. Sorsa másképp teljesedett be: egy Callidus templom-orvgyilkos keze által. Curze-t élete során végigkísérte a sötét, jövőbe látó víziói, melyekből az utolsót előre megjósolta, hogy egy ilyen orgyilkos végez majd vele. Ezek a látomások a császár genetikai öröksége révén adatottak neki, amelynek révén megoszthatta annak homályos előrelátó képességeit. Egyedül ő, a primarchák közül, üdvözölte a halálát, és engedte, hogy a Callidus orvgyilkos, M’Shen bevégezze a küldetését. Mondják, hogy ezzel végre igazolást nyert: sötét világnézete a képmutató Birodalomról, amely elérhetetlen eszményekhez kegyetlen módszerekkel próbál eljutni, valódi értelmet nyert. Halála a győzelem volt, amit életében nem érhetett el apja uralma alatt.

Ez az örökség tovább él az ő gén-utódaiban, akik azóta is szüntelen háborút vívnak a „Hulla Császár” birodalma ellen, félelem és vér árnyékába borítva a galaxist.

A légió eredete

„Nem a csatákban végrehajtott nagy tettek vagy a békében mondott bölcs szavak határoznak meg minket igazán. Azok a titkos dolgok formálnak, amelyeket a sötétben, a szemek elől rejtve cselekszünk.”

—Konrad Curze, vésett szavai a börtöne falain Cheraut bolygón

A Horus Eretnekség sötét időszaka óta birodalmi tudósok próbálják megfejteni, miként fordult a Legiones Astartes hűsége aljassággá, a legmélyebb odaadás gyűlöletté, a nemesség pedig kegyetlenséggé. A Night Lords számára azonban talán mindig is a sötétség jelentette az otthont. Nagy célokra születtek, történetük mégis a megmérgezett eszméktől és kegyetlenkedéstől vált megátkozottá. Még amikor a hűséges Űrgárdista légiók közt tartották őket számon, természetüket és tetteiket kétely övezte. Egyesek szerint csak egy szükséges szörnyeteget testesítettek meg, amely nélkül nem lehetett volna a barbárságot a fénybe emelni. Mások szerint az egész légió a császár ritka tévedésének áldozata volt, egy félresikerült döntésé, amelyet a körülmények csak tovább mérgeztek. Vannak, akik úgy hiszik, hogy már születésükkor kárhozatra voltak ítélve, soha nem válhattak volna a jövő részévé, amelynek megteremtésében részt vettek. Az efféle találgatások azonban hiábavalók; bármi is legyen az ok, a Night Lords létezésük kezdete óta a borzalom szülöttei voltak, és azok is maradtak.

A Félreértett Gyermekek

A VIII. Légió léte már születése óta a vérben úszott. Az első harcosok Terrán működő óriási börtönkomplexumokban születtek. Ezekben a romokkal teli sötét katakombákban olyan férfiak és nők éltek, akik megszegték uraik törvényeit. A fényt és a szabad levegőt sosem láthatták újra, s élték le életüket a vak sötétség és félelem fogságában. Törvény nélkül, csak a penge élén függött a túlélés. Itt a legerősebbek és legkegyetlenebbek maradtak csak életben, kiket a Terrán működő kaptárvárosok lakói folyamatosan utánpótlással láttak el. Az ilyen börtönök az őrület és gyilkolás kapui voltak.

A sok millió börtönlakó között azonban nem mind szenvedte el a felettük uralkodó világ büntetését. A vér és félelem közepette gyermekek is születtek. A sötétségben nevelkedtek, a halál árnyékában nőttek fel, és mire egy napévnyi időt túléltek, ezek a gyermekek halvány bőrű, szinte hangtalan lényekké váltak. „Az éjszaka gyermekei” — így nevezték őket a börtönlakók, és még a legvadabb gyilkosok is elkerülték őket. A császár az ilyen sápadt gyermekekből formálta meg a VIII. Légió első harcosait. Fakó bőrük a hamuhoz vagy porrá őrölt csontokhoz hasonlított, és megjelenésükben éles ellentétben álltak testvérlégióik tagjaival. A génmag, amelyet kaptak, tökéletesen összeillett a Terrán született katonákkal; mintha a két elemet eleve egymás számára teremtették volna.

Ez a génmag nemcsak fokozta fakóságukat, hanem a sötétben való látás képességét is adta nekik, messze meghaladva más légiók képességeit. Ez az ajándék azonban átok is volt: kénytelenek voltak szűrőkön át szemlélni a csillagok és a nap fényét, és bár most már a felszínen jártak, az VIII. Légió harcosai örökké az éjszaka világában éltek.

Egyesítő Háború

A Császár VIII. Légióját elsőként arra használta, hogy azokat az eretnekeket fékezze meg, akik úgy hitték, hogy a múlt bűnei megőrződhetnek az újjászületett Emberi Birodalomban. Sokan csak azért hajoltak meg a Császár előtt, mert nem láttak más lehetőséget, míg mások az Öreg Éj technobarbár hadurainak bukásából azt vonták le, hogy ez az új rend is csupán átmeneti. A törvényszegések számos formát öltöttek: a Saragorn enklávé genetikai kísérleteitől a Court of Antius pszí-tenyésztéséig vagy a Tízmilliók Menetéig mind-mind megmutatták, hogy a Császár hatalma ellenére egyesek visszatérnének az Öreg Éj tiltott útjaira. Mikor az igazságszolgáltatás több mint egyszerű megtorlást igényelt, a Császár a születő VIII. Légiót küldte a példastatuálás érdekében.

A VIII. Légió korai tevékenysége jól passzolt hozzájuk. Lehet, hogy genetikai örökségükből vagy Terrán börtönökben nevelkedett származásukból fakadt, hogy ők mindig az abszolút igazság nevében akartak ítélkezni, bűntől mentes és bűnös között nem láttak szürke árnyalatokat. Számukra az igaz és a hamis úgy különbözött, mint a nappal és az éjszaka: oszthatatlanul, abszolút módon. Az éjszaka birodalma a bűn, hazugság és szörnyek otthona volt, ahol csak a vér nyelvét értették, és cselekedeteikre gyors és kegyetlen válasz érkezett. Az igazságosság hideg, mint a penge éle, és sosem volt meleg vagy együttérző.

A VIII. Légió harcosai mélyen belül a sötétség lényei voltak, akik egy olyan jövő katonái, ahol már nem lenne hely hasonló teremtménynek. Legalábbis így látták őket később. Talán az emlékezés túlságosan kegyes volt, vagy csak sokan akartak hinni abban, hogy volt némi nemesség az ilyen szörnyetegekben.

Nostramo: Az Örök Éjszaka Birodalma

Gyakori tévedés az, hogy Konrad Curze megérkezése a VIII. Légióhoz mindent megváltoztatott, vagy hogy a Night Lords hanyatlása akkor kezdődött, amikor a Császár újra egyesítette nyolcadik géniuszként született fiát a génjeiből alkotott légióval. A valóság azonban sötétebb és mélyebb; az árulás magjait valójában Nostramo sötét világa vetette el, amely Curze-t és légióját is az árulás útjára vezette. Curze volt a VIII. Légió génatyja, de két „szülője” volt: a Császár, aki életének szövetét fonta, és Nostramo, a világ, amely felnevelte és tanította. A Császár szándékaival kapcsolatos tervei soha nem lesznek teljesen megismerhetők, ám Nostramo természete nem rejtély.

Nostramo egy napfénytelen, szenvedéssel és romlottsággal teli kaptárvilág volt. A Nostramo szektor bolygórendszerének központjában helyezkedett el, megőrizve a csillagközi utazás képességét a Viszály Korán átívelően. Városai, gyárainak füstje és az emberek verejtéke alkották e világ szövetét. Kincse, a mélyében rejlő adamantinérc, messzi világokat táplált, és a bányák mélyen Nostramo húsába vájták magukat. A napot szinte sosem látták; Nostramo égboltját szmog borította, és a haldokló csillag gyenge fénye nem tudta áthatolni ezt a ködöt. A bolygón déli napfényben sem volt világosabb, mint éjfélkor. A mérgező ködből álló, örök sötétség takarója szürkés és mélyfekete árnyalatokba burkolta a világot. Csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak a halvány kék fénycsíkok luxusát, amelyek az uralkodó réteg lakásainak mennyezetében pislákoltak.

Öt hatalmas kaptárváros ölelte körül Nostramo lakható központját, mindegyik önálló ipari gépezetként működött. A bolygó és a Tenebor nevű hold szinkronitása révén ezek a városok még Nostramo nyarán is örök éjszakába merültek. A városokat kőből és vasból álló labirintusok alkották. Kilométer magas kémények meredtek az éjszakába, fekete fémhidak szelték át a szűk sikátorokat, míg szegénynegyedek tengerében katedrálisok, gyárak és díszes paloták emelkedtek ki. Mindenütt szmog terjengett, mint egy haldokló ember köré burkolt köpönyeg, és minden ablak és lámpafény kísérteties, sápadt halókat vetett.

Nostramo lakói nagyrészt a Szolár Szegmens alapvető emberi genomjához hasonló genetikai állománnyal rendelkeztek, azzal a kivétellel, hogy szemükből hiányzott az írisz; csak a pupillák maradtak. A lakosság sápadt és szikár volt, a sötét humor és a szívtelenség jellemezte őket. A bolygón elterjedt albínó mutáció a lakosság genetikai sajátosságává vált. Nostramo népe nyomorban, gyárakban robotolt, míg a gazdagok egyre nagyobb hatalmat nyertek, és mindenkit, aki ellenállt, egyszerűen eltaposva vagy megölve elnyomták. A legtöbb lakos klinikai depresszióval és mentális betegségekkel élt, az öngyilkosság volt a túlnépesedés egyetlen „megoldása”. Az élet itt nem kínált mást, csak lassú hanyatlást és kemény munkát, az életből soha nem tapasztalhatták meg az igazi reményt vagy boldogságot.

Nostramót a sötétség uralta, testet és lelket egyaránt, létezése pedig rémálomba illett: minden emberi bűn otthonra lelt benne. Nostramo minden egyes zuga egy-egy bűnöző banda területe volt, alvilági vezetők, vagy magas rangú nemesek alattvalójaként. A szegénynegyedekben a félelemmel uralkodó bandák irányítottak, míg az elit réteg csoportosulásai kegyetlen „arany ifjak” voltak, akik sem az öltözékükben, sem az életfelfogásukban nem ismertek gátlást. Nem számított, ki milyen helyet foglalt el, szinte minden banda hűséget esküdött Nostramo hatalmas urainak, grófjainak és báróinak, akik magukat a feledés homályába veszett nemesség címzetes örököseiként látták. Nostramo vezérei és alvilági vezetői egyazon romlott érmének két oldala voltak; bűnre és sötétségre épített birodalmak kegyetlen uralkodói.

Az Istencsászár Érkezése

Majdnem egy szabványos évszázaddal a Nagy Hadjárat kezdete után, 896.M30-ban az Uralkodó és flottája végül megérkezett Nostramóra. Az emberek már régóta jóslatokban emlegették ezt a napot, az eseményt, amely elkerülhetetlenül a bolygó pusztulásához vezet majd. Az Uralkodó érkezése fényt hozott a sötétségbe borult világra, először a történelemben. Az Uralkodó leszállt Nostramóra, és gyalog vezette a császári küldöttséget egészen Nostramo Quintus központjáig.

A nostramóiak, akik már szinte teljesen alkalmazkodtak a bolygó állandó sötétségéhez, nem bírták elviselni az Uralkodó ragyogását. Sokan könnyeztek, miközben az Ő gyógyító fényének visszaverődése elérte arcukat a nedves, eső áztatta utcákon. Azok, akik elég bátrak voltak ahhoz, hogy közvetlenül nézzenek rá, megvakultak. Az út végén, amely a sötét Herceg palotájához vezetett, maga a primarcha állt, és várta a közeledő delegációt. Ahogy azok közelebb értek, a Herceg egy olyan erős és rettenetes jövőbeli látomásba zuhant, hogy saját szemeit próbálta kikaparni, de az Uralkodó megakadályozta ebben. A Herceg ekkor felnézett az Uralkodóra, aki így szólt újdonsült fiához:

„Légy békében, Konrad Curze. Megérkeztem, és az a szándékom, hogy hazavigyelek.”

„Ez nem az én nevem, atyám. Népem adott nekem nevet, és ezt viselni fogom életem végéig. Jól tudom, mi a szándékod velem.”

Curze behódolt az Uralkodó akaratának, mintha már rég tudta volna a sorsát, mintha éppen azt a szerepet játszotta volna, amit oly régóta rettegett. Ezzel a pillanattal a VIII. Légió sorsa a kárhozat sötét útjára lépett.

A Nagy Hadjárat

„Megkaptuk a megadásotok ajánlatát, és visszautasítjuk; nem azért jöttünk, hogy elfogadjuk alázatos hódolatotokat, hanem hogy ítéletet hozzunk. A megadás ideje már rég lejárt. A verdiktet a saját kezetekkel írtátok meg. Most eljött a halálotok ideje.”

– A Night Lords többszörös vox-üzenete a Listrantia IV megfékezése során

A Herceg gyorsan elsajátította az Imperium tanításait, tanulmányozta a Legiones Astartes bonyolult doktrínáit Fulgrim primarcha tanítása alatt. Hamarosan elfogadták a VIII. űrgárdista légió vezetőjének, amelyet az ő génjeiből alkottak meg, és amelyet ő maga nevezett el Night Lords-nak. Bár ő és légiója számos harctéren kitűnt, hamar nyilvánvalóvá vált egy tendencia: a Night Lords számára soha fel sem merült más eszköz használata, mint a totális, brutális és megsemmisítő erő. Parancsnoksága első éveiben Curze a Night Lords-ot egy hatékony, humortól mentes erővé formálta, amelyben megvolt a fanatikus alaposág, ami a boszorkányvadászokat jellemezte.

Curze bátorította légióját, hogy az erőpáncéljukat félelemkeltő képekkel díszítsék, ami rendkívül hatékonynak bizonyult. Hamarosan már a Night Lords jelenlétének híre is elég volt ahhoz, hogy egy lázadó csillagrendszer minden hátralévő birodalmi adóját megfizesse, megszüntesse az illegális tevékenységeket, és halálra ítélje a mutánsokat és gyanúsított árulókat. A primarcha és a légió újbóli egyesülése elindította azt a spirált, amely a Night Lords-ot egyre mélyebben a horror és a nihilizmus világába süllyesztette. Curze eltávozása után Nostramo ismét visszatért a törvénytelenséghez, és ettől kezdve a VIII. Légió már nem a legjobb ifjakból, hanem az erőszakban és kegyetlenségben megmerítkező szennyből táplálkozott. Egyesek szerint ez mérgezni kezdte a légiót, eltorzítva annak célját, és sok Night Lord egyszerű gyilkosokká vált, akiknek az emberfeletti erőt adta a génmódosítás.

Távol attól, hogy fékezze a VIII. Légiót, Curze ösztönözte őket, hogy újabb és újabb bolygóknak hozzanak békét az általa elképzelt borzalmak útján. Az áldozatok lefejezett lakossága és megkínzott városok vére néha igazoltnak tűnt, de gyakran csak a kegyetlen élvezet vált indokká. A szörnyeteg légióra már nem azért volt szükség, mert szükségesek voltak – egyszerűen csak azért, mert szörnyetegek. A Nagy Hadjárat alatt az Uralkodó félelmet keltő eszközként használta a Night Lords-t, hogy megfékezze az újonnan hódított bolygókat. Hírnevük bármely lázadót vagy rebellis bolygókormányzót gyorsan az adófizetésre és a lázadások lecsendesítésére késztetett, mivel ismerték, hogy a Night Lords képes kiadni a legvégső büntetést, az Exterminatust, bármilyen csekély birodalmi bűnért.

Az Istencsászárnak kétségei voltak a VIII. Légió tevékenysége és a primarchájuk látszólagos mentális labilitása kapcsán, de nem világos, hogy mit tett Curze vagy fiai megfékezésére. Voltak szavak, követelések, talán fenyegetések is, de nem történt cselekedet, nem volt ítélet keze, hogy megfojtsa a Night Lords bűneit. Ennek oka soha nem válaszolható meg, és az Imperium végül csak a következményekkel maradt magára. Az atrocitások láncolata egyre hosszabbra nőtt Curze árulása előtt, mintha egy lefelé tartó spirál vezetne az elkerülhetetlen sötétségbe. A légiók és primarcháik között a Night Lords volt a legbaljósabb és leggyanúsabb, mivel újra és újra megfeddték őket az Uralkodó szolgálatában elkövetett bűnök és mészárlások miatt.

Ők a sötétség teremtményei voltak, akik egy olyan apa akaratára kényszerültek, akit az igazságérzet és az előérzet gyötört. Mi más is lehetett volna a sorsuk, mint visszatérni oda, ahonnan jöttek – az éjszakába?

Nostramo Pusztulása

A 984.M30-ban bekövetkezett Nostramo pusztulása egy hosszú eseménysorozat végpontja volt, amely során a Night Lords Légió végleg elvesztette becsületét. Sok historikus tartja úgy, hogy az Isstvan-i Drop Site Massacre volt az első alkalom, amikor az Emperor primarkjai egymás ellen fordultak, de ez nem teljesen igaz. Még az Isstvan-i csaták és Prospero Megtisztítása előtt történt egy eset, amikor egy primarka szörnyű csapást mért egy testvérére. Az, hogy ennek az eseménynek a középpontjában Konrad Curze állt, nem lephet meg senkit, aki ismeri az Night Haunter mentális instabilitását.

Ez az incidens a hosszú és véres Cheraut Kampány után következett be, amelynek során az Emperor’s Children, az Imperial Fists és a Night Lords egyesített erői próbáltak egy különösen makacs emberi kládot behódoltatni az Imperiumnak. Mindhárom Légió primarkja jelen volt, ami ritkaságnak számított ezekben a hódító és terjeszkedő időkben. Ám Rogal Dorn és Curze nem találtak közös nevezőt a hadjárat végrehajtásában. A Night Haunter brutális módszerei és az általa végzett válogatás nélküli mészárlás megmérgezte a testvéri kapcsolatot közöttük. A Night Lords kegyetlen módszerei régóta kiváltották más Légiók ellenszenvét. Curze idővel egyre inkább víziók és katasztrofális előjelek fogságába került, amikben saját génfiainak szörnyetegként való bukását látta. Egyre visszahúzódóbbá vált, míg végül csak a sötétség, mély depresszió és egy elveszett jövő keserves sikolya maradt belőle.

Amikor értesült arról, hogy Nostramo ismét bűn és korrupció uralma alá került, Curze megpróbált testvér-primarkjaihoz fordulni, de köztük sosem alakult ki szoros kapcsolat, és megvetéssel fogadták a látomásait. Bár hosszú időt töltött a Cheraut kampány során Fulgrim és Rogal Dorn társaságában, képtelen volt részt venni testvérei örömében és egymás iránti bizalmukban. Szinte folyamatosan látomások gyötörték saját haláláról, illetve arról, hogy Légiója más Légiók ellen vívja meg a háborút. A helyzet végül a Cheraut rendszer pacifikálása után éleződött ki. Curze megosztotta látomásait Fulgrimmal, aki döbbenten továbbította ezeket Dornnak. Rogal Dorn, már eleve haragra gerjedt Curze brutalitása miatt, szemére vetette testvérének a Légió kegyetlenkedéseit. A történtek részletei nem maradtak fenn, de Dorn súlyosan megsebesült, és az Night Haunter testőrei mind elhullottak.

A vérontás után Curze őrizet alá került Cheraut bolygón, de az ítéletet már sosem hozták meg ellene, mert megszökött és visszatért Nostramóra, hogy beteljesítse egyik látomását. Az Éjuralom ítélete egyszerű és kérlelhetetlen volt: a Night Lords csatahajói szétlőtték Nostramo magját, ami végül szétrobbantotta a bolygót.

A Horus-eretnekség

„A gyűlölet csak akkor igazán édes, és a bosszú akkor igazán élvezetes, ha arra irányul, akit egykoron szerettünk.”

– Nostramói mondás

Az Árulás

A történelem során sokan a Night Hauntert tekintették az áruló primarchák között a gonoszság megtestesítőjének. Véres hajlamai és a kínzások iránti vonzalma jóval a Horus-eretnekség előtt ismertté váltak testvérei között. Mindezt csak fokozta saját szülővilágának, Nostramónak könyörtelen pusztítása és testvére, Rogal Dorn elleni támadása, amelynek következményei még a Nagy Hadjárat végén is rejtve maradtak. Ám mindez csupán részlete volt Konrad Curze tragédiájának, akinek végzete az volt, hogy túlságosan hasonlított apjára.

Mint több testvére, Curze is örökölt egy darabot az Uralkodó jövőbe látó képességeiből, egy kis, de hibás töredéket. Míg az Uralkodó képes volt meglátni a lehetséges jövőképek összes variációját, addig Curze csupán egy sötét utat látott, amely kudarchoz és halálhoz vezetett. Mindegy, mennyit ért el vagy mennyire emelkedett fel Nostramo alvilágának mocskaiból, látomásai sosem változtak – mindig ugyanazt a sötét végzetet mutatták neki és Légiójának. Ez az állandó, baljós vízió lassan az őrület felé taszította, mentális instabilitást okozva. A Nagy Hadjárat végnapjaira Curze már a józan ész határán táncolt. Mi késztette arra, hogy csatlakozzon a hadúr, Horus lázadásához? Talán egy utolsó próbálkozás volt, hogy kitörjön a végzet láncaiból, vagy egyszerűen egy eszköz, hogy elnyomja a látomásait vérrel és halállal. A Thramas Hadjárat idején már csak árnyéka volt annak a harcosnak és hadvezérnek, aki egykoron volt. Az önpusztítás útját Nostramo pusztulása iránti keserűsége és haragja egyengette. Ahogy Curze a saját sötét célját keresve eltévedt, úgy a fiaira is ez a zavarodottság ragadt át. Voltak, akik még emlékeztek a Nagy Hadjárat napjaira, amikor egy testvéri Légióként harcoltak, és törekedtek egy jobb birodalom megteremtésére. Mások számára azonban már csak a pusztítás és halál jelentett célt, egy véres birodalom álma vezette őket.

A sötét jövő elfogadása

A Nagy Hadjárat vége felé a Night Lords Légió sorsa elrendeltetett: egy útra léptek, amely elkerülhetetlenül a pusztulásukhoz vezetett. Távoli Terrán született ez a végzet, az Istencsászár kifürkészhetetlen terveinek részeként. Az eretnekség viharában Curze és Légiója magába forduló dühvel próbált megszabadulni saját átkaiktól, de rossz helyen keresték ellenségeiket. Az igazi átok a Légió szívében lakozott, magában a Night Haunterben, akit az Uralkodó titokzatos terveinek részeként teremtett. Curze oly sokáig küzdött a sötét jövő ellen, amelyet látomásai festettek meg, remélve, hogy az általa kiontott vér és elragadott életek eltéríthetik végzetét. Ám még azután is, hogy Horus megváltoztatta az Uralkodó birodalmának jövőjét, víziói ugyanazok maradtak, változatlanok és megváltoztathatatlanok. Mire elérkezett a Thramas Hadjárat, Curze már elfogadta végzetét, magához ölelte a létezésének sivár valóságát.

Egy Birodalom a Félelem Ereje Által

A Nostramo-szektor halvány csillagai alatt Horus ismét szabadjára engedte a Night Lords-ot. A régió lakói ismét szembesültek a Night Haunter ítéletével, amely még Nostramo pusztulása előtt uralkodott rajtuk. A szektor látszólag tökéletes volt a Légió számára: hűséget nem érzett egyetlen lojalista frakció iránt sem. Ám a Night Haunter nem váltotta be Horus várakozásait; saját szabályai szerint cselekedett. Az elhagyott Nostramo szomszédos világai már a Night Haunter távollétében is fokozatosan szabadultak fel az ő drákói törvényei alól. Mikor a Night Lords flottája megérkezett a szektorba, már késő volt. Curze nem fogadta el a helyi vezérek hűségét, hanem pusztításukat választotta. A Night Haunter visszatérése több volt egy egyszerű hadjáratnál. A jövő, amelyet oly régóta látott, most formát öltött: a káoszba süllyedő Nostramo és az egymás ellen forduló testvérek jövője.

Az Árulás Ára

Ha talán Konrad Curze eszközei élesebbre lettek volna kovácsolva, ha saját akarata szilárdabb és kevésbé törékeny, talán sikerrel járhatott volna. Ám a Night Lords már régen nem volt az, ami egykoron volt. A Nostramo Szektor romlása mélyebbre hatolt és tovább tartott, mint azt bárki sejtette volna, mérgező csápjai nemcsak a hűséges világok között, de magában a Légióban is elburjánzottak. Régóta volt szokás, hogy a Night Lords tagjait Nostramo környékéről toborozták, és ahogy ezek a világok megromlottak, úgy küldték hozzájuk saját, megfertőzött ifjaikat.

Ezek a rekruták képzett gyilkosokká váltak ugyan, de nélkülözték azt a fegyelmet és elhivatottságot, amely a Terráról származó ős-űrgárdistákat jellemezte. Az új hadosztályokban egyre több ilyen fiatal harcos szolgált, ami gyakran súrlódásokhoz vezetett a tapasztalt terrán veteránokkal. Ezek voltak azok az eszközök, amelyekkel Curze megpróbálta kiirtani a fertőzést kis birodalmában. Ezek az új Night Lords harcosok Nostramo és szomszédos világainak romlott rendszereiben edződtek, amelyek gyökeresen különböztek azoktól a kíméletlen körülményektől, amelyek valaha megformálták Curze-t és az Ó-Nostramo bandáit. Ezek az új katonák keveset törődtek a régi kódexszel, mely szerint minden cselekedet következménnyel jár; helyette a nyers erőszak lett az egyetlen vezérelvük. A kegyetlen igazságszolgáltatás eltorzult, és a hatalom megnyerése egyet jelentett azzal, hogy bármit megtehetnek következmények nélkül.

Curze szabadságot adott nekik, hogy saját ösztöneik szerint vadásszanak, és a Night Lords szétszórt háborús csapatok és fosztogató hordák formájában csapott le a Nostramo Szektor világaira. Az egykor rendezett VIII. Légió eltűnt, helyébe egy örömét vérben lelő gyilkos csőcselék lépett. Bár képességeik nem hagytak kívánnivalót maguk után, önmérsékletük és összetartásuk hiánya pusztító következményekkel járt. E rettegés alatt a világok Curze törvényeit bár követni kezdték, de nem maradtak erőforrások és akarat ahhoz, hogy a Horus által megkövetelt új adókat teljesítsék. Az idősebb veteránok még mindig a Nagy Keresztes Hadjárat tanult harcmodorát képviselték, de egyre kevésbé találták meg helyüket Curze egyre inkább romlott vízióiban, amelyek inkább sötét látomásokkal táplálták haragját és a brutálisabb újoncok befolyását. A veteránok, akik a mérsékeltséget képviselték, igyekeztek megőrizni a Légió hatékonyságát, de az újabb generáció véres tombolása elhomályosította erőfeszítéseiket. A Horus-lázadás sötét árnyéka alatt Konrad Curze már alig figyelt az öregekre, inkább új tisztjeinek suttogásaira hagyatkozott. Az éppen Thramas szektor elleni hadjáratra készülő Légióban két oldal feszült egymásnak, mindkettő készen arra, hogy saját módszereit vesse be a közelgő vérontásban.

Thramas Keresztes Hadjárat

Stratégiai cél

Az Isstvan V-i csatamezőn elért győzelmet követően Horus gyűlést hívott össze a Lázadó Légiók nyolc primarchájával (a találkozón az Alpha Légió primarchája, Alpharius nem vett részt) saját zászlóshajóján, a Vengeful Spiriten. A gyűlésen öten jelentek meg személyesen, köztük Horus, Fulgrim, Angron, Mortarion és Lorgar. Három másik primarcha – Perturabo, Night Haunter és Magnus the Red – távolról, hololitikus adók segítségével kapcsolódott be. Magnus frissen csatlakozott a lázadókhoz, miután a XV. Légiójának maradványait Tzeentch az Terror Szemébe, azon belül is a Varázslók bolygójára juttatta.

A találkozón a lázadó primarchák háborús terveket készítettek az újabb lépésre az Imperium ellen. A Night Haunter flottája már elindult a távoli Tsagualsa bolygó felé, amelyet hatalmas aszteroidaöv árnyéka takar az Eastern Fringe határainál. Innen indították meg a Night Lords terrorkommandói a gyilkos hadjáratukat az Imperium erődítményei ellen, amelyek megtartása nélkül Horus Terra elleni csapása sebezhetővé vált volna. A Thramas rendszer különösen fontos volt, hiszen Mechanicum Kohóvilágokat garmadája található volt meg itt, amelyek hűsége még az Istencsászár iránt volt elkötelezve.

Belső Megosztottság

Bár a történet a Night Lords és a Dark Angels összecsapásaként emlékezik meg a Thramas Hadjáratról, a valóságban ez volt az a küzdőtér, ahol a Night Lords lélekharca is lezajlott. Az egyik oldalon a Légió ősi, megingathatatlan hagyományait követők álltak, akik a Legiót a becsület útján akarták tovább vezetni, és olyan hősökként tekintettek magukra, akik az Imperium árnyékából kilépve Horus új birodalmában harcolnak a maguk igazáért. A másik oldalon pedig a legújabb toborzottak álltak, akik szabadon akartak fosztogatni és hódítani, olyan szabadsággal, amit Horus lázadása ígért nekik. Ezen harcosok, akik Nostramo alvilágából érkeztek, vérgőzös erőszakot és saját hatalmuk kiépítését hajszolták. Az ő jelképük a csontkereszt volt, amely a sötét régió hagyományai szerint az élet-halál küzdelmet jelképezte. A régi Légió veteránjai, élükön Sevatar, továbbra is a becsület és az összetartozás jelképét keresték Konrad Curze primarchájukban. Sevatar önmagát nem a hatalmi játszmák embereként, hanem mint a primarcha elkötelezett híveként látta. Az ő szimbóluma, a vörös kesztyű, jelképezte a nosztamoi becsületkódexet, amely a halálra kijelölés szimbóluma volt.

Ez a konfliktus nem nyílt csatákban zajlott, hanem árnyékban vívott, alattomos harcokkal. A Night Lords katonái folyamatosan küzdöttek egymás ellen a vezető pozíciókért és a primarcha kegyeiért. Ahogy a Thramas rendszer világait hódították meg, a belső konfliktus egyre intenzívebbé vált. Nakrid Thole és követői fokozatosan növelték befolyásukat a primarcha felett, míg a régi veteránok és becsületes harcosok hangja elcsitult a vérgőzös lelkesedésben. Úgy tűnt, hogy a Terra elhagyása óta eltelt két évszázad alatt a VIII. Légió szellemisége majdnem teljesen eltűnt, és egy új, széttöredezett Légió váltotta fel, ahol az erőszak és a félelem uralkodott.

A Night Haunter Hanyatlása

Miközben légiója kétségbeesetten küzdött figyelméért, hogy megmentse vagy elátkozza őt, Konrad Curze elfordult génfiától, és egyre mélyebbre merült az őrületébe, amely csak tovább fokozta a légiójában dúló belső viszályt. Régóta küzdött a szörnyű jövő ellen, amelyet apja átkozott pszichikus ajándékának egy töredéke révén látott meg. Fiatalabb korában az igazságtalanságot vérrel sújtotta az Uralkodó és testvér primarchái vezetése alatt. Megpróbálta megzabolázni látomásait, és elűzni a borzalmakat, melyeket azok hoztak elé, és Horus oldalán harcolva a halálon keresztül próbálta elfojtani ezeket. Ám minden erőfeszítése kudarcot vallott: az éjszakák rettenetes látomásai továbbra is változatlanul kísértették, megkerülhetetlenül. Az első jelek már beteljesültek: romlás rágta be magát a városaiba, annak ellenére, hogy mennyi vér áldozatával próbálta láncra verni a bűnt. Mint ahogy egykor figyelmeztette testvéreit, az Imperium polgárháborúba zuhant. A Night Haunter jövőképének keskeny ablakán keresztül az elkövetkezendő 10.000 év elkerülhetetlennek tűnt, vér és halál folyama, amely jóval a saját végzete után is folytatódik.

Az elveszett próbálkozások után, hogy megváltoztassa a sorsot a Nostramo Szektorban és a Thramas Hadjárat kezdetén, Curze visszahúzódott a félkész Night Lords-erődbe Tsagualsán. Ott, saját kétségbeesésének börtönében őrlődött, és elméjének egyre őrültebb kitörései még a Night Lordsokat is megriasztották. Egy ideig a kétségbeesés mocsarában vergődött, dühöngött harcának hiábavalósága miatt, és fájdalmát azokra vetítette ki, akik szerencsétlenségükre fogságába kerültek. Távollétében a Csontkereszt szimbóluma alatt harcoló Nakrid Thole és hívei összezavarták a Night Lordsokat a Thramas Szektorban, így az elesett ellenségek száma nagyobb értéket képviselt, mint a stratégiai előny. Ahogy Curze egyre inkább háttérbe vonult, egyre több hatalmat engedett át Thole-nak és a hozzá hasonlóknak. Jago Sevatarion és a primarcha belső körei Curze oldalán rekedtek, kétségbeesetten próbálták visszavezetni őt a csaták közé, és könyörögtek neki, hogy rázza le letargiáját.

Erőfeszítéseiknek keserű gyümölcse lett: Curze egy rövid összecsapás erejéig szembeszállt Lion El’Jonsonnal Tsagualsán. A Night Haunter egy mélyűri jeladót helyezett el, hogy találkozóra hívja El’Jonsont. Célja nem volt más, mint megtörni egykori testvérét, akár lelkileg, akár fizikailag, és ezzel elérni céljait. A két primarcha kíséretével találkozott, a beszélgetés eleinte békésnek tűnt. Ez azonban addig tartott, míg a Night Haunter rágalommal illette El’Jonsont, aki erre megütötte őt. A szópárbaj hamarosan véres összecsapássá fajult, amelyben mindkét kíséret harcosai részt vettek.

Végül mindkét oldalon erősítések érkeztek, és primarcháikat elvonták a harc színhelyéről. Mindketten túlélték a véres összecsapást, de nem hagyták abba a küzdelmet a két légió között az Aegis Szektor uralmáért. Ma már senki sem tudja, mi volt Curze valódi célja ebben az összecsapásban. Talán válaszokat remélt látomásainak megosztásával, talán figyelmeztetni akarta testvérét az eljövendő borzalmakra, vagy akár azt is remélhette, hogy a Lion megöli őt, hogy így egyszerű módon elkerülje saját végzetét. Bármi is volt a szándéka, a Night Haunter véresen és mentálisan még megrendültebben hagyta el a csatateret, mint ahogy oda érkezett. Ez a minta ismétlődött Sheolnál is, ahol Curze újra összecsapott a Dark Angels primarchájával. Még a Night Lords összes belső konfliktusa ellenére is, a primarcha ott állt légiója harcainak középpontjában, egy szenvedésbe és kétségbeesésbe süllyedt lényként.

A Night Lords légiójának bukása

A Night Haunter terveinek látszólagos kudarca ellenére épp az ő cselekedetei döntötték el végleg a hatalmi egyensúlyt azok javára a Légióban, akik meg akarták szabadítani őt látomásaitól. Azoknak a makacsabb katonáinak szabadságot adott, aminek következtében túlfeszítették erejüket és számos, a Dark Angels Thramas-hadjárata során vívott csatában váltak leküzdhetetlen kihívásokká számukra – saját elbizakodottságuk csapdájába estek. A Thramas-hadjárat utolsó napjaiban sokan azok közül, akik a Csont Keresztjét viselték, elestek. Nakrid Thole Thramasnál, Vaeduc the Maimed Sheolnál, míg Malithos és Cel Herec Jago Sevatarion és az Atramentar kezében végezték. Halálukkal Curze hűségesebb fiai vették át a Légió irányítását, és Sevatar egy új belső tanácsot hívott életre, a Kyroptera-t, amely olyan harcosokból állt, akiket lojálisnak tartott az ő és a Légió túlélési céljaihoz. Ez az új tanács vezette a Légiót, míg a primarcha halálának szélén egyensúlyozott, pragmatikusabb irányvonalat követve, mint amit a Thramas-kampány nagy részében uralkodó hatalom képviselt.

A Kyroptera, hogy visszavezesse a Légiót régi dicsőségéhez, parancsot adott harcosainak, hogy csatlakozzanak Horus oldalán, hogy valódi harcosként küzdhessenek, és elkerüljék a lázadás árnyékát, amely elborította a Birodalmat. Thramast és azt a különös őrületet, amit a primarchára gyakorolt, elhagyták, és a Night Lords flottájának rongyos maradványai összegyűltek, hogy elhagyják az Eastern Fringe-t, és visszatérjenek a Segmentum Solar-ba, a háború szívébe. A Night Lordsok megszabadulnak a Nostramo-szektor terhétől, otthonuk elpusztításának bűntudatától és a Night Haunter kudarcba fulladt rezsimjének terhétől. Újra igazi légióként fognak harcolni, vad hódítókként, nem pedig unott őrökként, és a nyílt csata dühével tisztítják meg magukat a Légióban eluralkodott fertőtől. Ez volt Sevatar utolsó terve, hogy mind a Légiót, mind a primarchát felszabadítsa a lassú hanyatlás alól.

Ez azonban nem valósulhatott meg. Amint a Night Lords fennmaradt hadihajói összegyűltek, két régi ellenségük, akik a Thramas-szektorba érkezésük óta kísértették őket, ismét közbelépett. Először a Dark Angels flottája tört elő a Warp-ból, pusztító erejüket a Night Lords elbizakodottságának bűneire szabadítva. Az ellenség sötét hajói utat vágtak a Night Haunter flotta maradványai között. Ez önmagában nem törte volna meg a Night Lords reményét a megváltásra, mert a Lion és génfiai képesek voltak megsebezni őket, de nem megölni. Ám a második ellenség, a leghalálosabb közülük, végleg megpecsételte sorsukat. Ahogy a Night Lords flotta elérte az előre kijelölt Mandeville Pontot, amely Horus oldalára vitte volna őket, a Night Haunter váratlanul felébredt tetszhalott állapotából, és elrendelte, hogy a Légió támadja meg a Dark Angelst.

Génapjuk parancsát képtelenek voltak figyelmen kívül hagyni, és nem akarták őt az ellenség kegyelmére hagyni, ezért sokan közülük egy utolsó, öngyilkos támadásra indultak a Dark Angels felé. Talán ez volt a Night Haunter utolsó kísérlete arra, hogy a testvére keze által találjon halált, vagy egy utolsó, gyűlölettel teli támadás az ellenségei ellen. Ez a csapás azonban a Night Lordsot végleg szétszakította. A harcokból megszökött Astartes-ek szinte véletlenszerűen tűntek el a Warp-ban, szétszóródva a galaxisban és képtelenek voltak újra egyesíteni a Légiót, míg azok, akik visszafordultak, hogy harcoljanak átkozott mesterükért, szinte mind elpusztultak.

Az a rengeteg halál, amit a Night Lords helyreállításáért hoztak, mind hiábavalónak bizonyult, és a Night Haunter cselekedetei mindent tönkretettek.

Hajsza a Night Haunterért

A Sötét Angyalok gondosan megtervezett rajtaütése a Night Lords flottáján a Tsagualsa Szubszektoron keresztül vezető úton megtörte a Night Lords Légió hátát, és súlyosan megsebesítette primarkájukat, miután ismét szembe kellett néznie orvgyilkos testvérével, Lion El’Jonsonnal egy vakmerően halálos párbajban. Az Oroszlán páratlan koordinációja és kiváló végrehajtása révén a Night Lords flottája katasztrofális veszteségeket szenvedett, több tucat csatahajót vesztett, és flottájuk egynegyede is odaveszett az első légió támadása során.

Sajnálatos módon, a Night Lords flottájának maradéka elmenekült a Sötét Angyalok haragja elől, magukkal vitték haldokló primarkájukat, mielőtt az Oroszlán véget vethetett volna kínszenvedéseinek.

Hónapokkal később Konrad Curze, első kapitánya, Jago Sevatarion és az elit Atramentar Terminátorok kétségbeesett támadást indítottak a Sötét Angyalok zászlóshajójára, az Invincible Reason-re. Az Atramentarokból mindössze egy tucatnyian maradtak életben, Sevatar fogságba került társaival együtt. Curze hónapokon át bujkált az Invincible Reason fedélzetének sötét zugaiban, miközben a legénységre félelmet és káoszt szabadított. Több vadászalakulatot is levadászott, míg végül maga az Oroszlán vette át az üldözését.

Imperium Secundus

A hatalmas warp-vihar kitörésével, amely elzárta az Astronomican fényét és szinte lehetetlenné tette a Warp utazást, az Imperium két részre szakadt a Horus Eretnekség idején. A Sötét Angyalok felismerték, hogy nem tudnak visszatérni Terra védelmére, még a Tuchulcha Motor segítségével sem. Végül egy idegen eredetű Pharos nevű eszköz jeladója mentén sikerült kijutniuk a Warp-ból, és elérték Ultramar rendszer főbolygóját, Macragge-ot. Ott Roboute Guilliman és Sanguinius üdvözölték őket, akik a „Imperium Secundus” alapítói lettek, hogy folytassák a küzdelmet az árulók ellen, és megvédjék az Ember Birodalmának Istencsászárának a művét. Az Oroszlán lett az új birodalom védelmezője és katonai vezetője. Azonban Konrad Curze kiszabadult fogságából és szétterítette a káoszt Macragge világán, míg végül egy bonyolult csapdát állított az Oroszlánnak és Guilliman-nek.

Macragge árnyai

Curze hosszas üldözése alatt az Oroszlán és Guilliman folyamatosan összeütköztek a rendfenntartás politikájában. Az Oroszlán katonai törvényekkel sújtotta Macragge-ot, meggyőződve arról, hogy Curze szította a zavargásokat. Guilliman és Sanguinius ellenállása miatt az Oroszlán végül a Dreadwinget vetette be, hogy véget vessen Curze és a lázadók ámokfutásának. Végül Alma Mons városában az Oroszlán szembekerült a Night Lords primarkjával egy brutális párbajban, ahol sikerült lebénítania Curze gerincét és foglyul ejteni őt. Az elfogott Curze azonban továbbra is megosztotta az Oroszlánt és Guillimant, miközben próbálta igazolni tetteit a saját sötét igazságérzete alapján.

Az Night Haunter szökése

Curze fogságban maradt az Invincible Reason fedélzetén, ahol El’Jonson időnként kihasználta Curze jövőbelátó képességeit a lázadók elleni hadjárat támogatására. Azonban a Night Haunter ritkán bizonyult együttműködőnek, és továbbra is kínozta az Oroszlánt mentálisan. Az idő előrehaladtával, amikor Sanguinius a saját jövőjére vonatkozó látomások miatt útra kelt, hogy szembenézzen végzetével, ő maga döntött Curze sorsáról. Az Oroszlán beleegyezett, hogy hagyja Curzét egy stáziskoporsóban sodródni az űrben, míg végül az Emperor által megjósolt sorsa be nem teljesedik.

A Nighth Haunter Halála

Konrad Curze, a Night Haunter, egy stáziskoporsó mélyén sodródott át a Horus Heresy kaotikus évein, mígnem jóval később, a háború befejezése után a Sheldroon nevű császári mentőhajó rá nem talált. A fedélzeten rejtőző Gun, egy császári bérgyilkos, feltörte a kapszulát, így Curze kikerült a stázisból. Felébresztve régi dühe újra fellángolt, és halálos bosszújában mindenkit lemészárolt a hajón. Végül csak hárman maradtak: Curze, egy Elver nevű legénységi tag, és a Callidus-templom bérgyilkosa, Gun. Gun figyelmeztette templomát Curze helyzetéről, mielőtt a primarcha végezhetett volna vele, míg Elvert, aki túlélte a vérengzést, Curze foglyul ejtette és saját szolgájává tette. Elver irányította a Sheldroont Curze célpontja felé, mely a Night Lords utolsó erődítménye, Tsagualsa világa volt. A hajó térhajtómű nélkül utazott, így az út éveket vett igénybe. Ezen hosszú idő alatt Curze gyötrő próbákkal és tanításokkal sújtotta szolgáját, megosztva vele elméje sötét filozófiáját.

Végül elérkeztek Tsagualsára, ahol Talos Valcoran, a Night Lords erőinek parancsnoka várta őket. Elver, miután éveket töltött a primarcha mellett, átlátott Curze sötét gondolatain, és felismerte, hogy a Night Haunter kétségek között vergődött saját jövőbeli látomásainak igazsága és a köréjük épített hitrendszer miatt. Hogy megőrizze titkait, Curze parancsára a Night Lords végeztek Elverrel, mielőtt újra csatlakozott volna légiójához. Curze soha nem kapta meg a Káosz hatalmának áldását, amely démoni létbe emelte volna. Helyette végzete egy M’Shen nevű Callidus-bérgyilkos keze által érkezett Tsagualsán, azon a bolygón, ahol légiója menedéket talált Nostramo pusztulása után.

Curze életét végigkísérte az elmebénító jövőérzékelés képessége – vagy átkai –, amely révén szinte mindig a legrosszabb lehetséges jövőt látta maga előtt. Az utolsó látomása megjósolta, hogy egy hozzá hasonló gyilkos keze által fog meghalni. Ez a prófétikus képesség öröklődött génjeit hordozó követői között, és egyedülálló módon mentes volt minden ismert, Warp-alapú pszichikai hatástól. Curze szándékosan nem hárította el saját végzetét, ezzel is bizonyítva atyjának, az Emberiség Császárának, hogy hű marad elveihez, miként a Császár is a sajátjához. Bár tisztában volt az emberiség ellen elkövetett bűneivel, meggyőződése volt, hogy saját mártírsága igazolni fogja őt és módszereit. Utolsó kívánsága az volt, hogy légiója ne üldözze gyilkosát – egy kérés, amit végül megszegtek. A végzet elfogadásával Curze saját sötét világnézetét bizonyította, egy olyan győzelmet elérve, amelyet apja uralma alatt soha nem tudott volna.

Curze halála nem lassította a Night Lords hadjáratait. Továbbra is hűek maradtak a rettegés és félelem művészetéhez, és habár időnként behódoltak a Káosz hatalmainak, valódi hűségük a saját torz igazságérzetükhöz kötötte őket, ahogyan az egykor az ősi primarchájukat is vezérelte.

A Night Lords Légió Sorsa Curze Halála Után

A Terra ostromának kudarcát követően a Night Lords nem menekült a Terror Szemébe, mint a többi Áruló Légió, hanem folytatta könyörtelen támadásait az Imperium ellen. A galaxis keleti peremvidékén saját sötét uralmukat kezdték kiépíteni, rettegésbe borítva számos bolygót. Taktikájuk azonban megváltozott, egyre önpusztítóbb kétségbeesést tükrözve. A Night Haunter, Curze, lassan elveszítette azt az épelméjű céltudatosságot, amely egykor légiójának tiszteletét kivívta. Utolsó napjaiban gyakran robbant ki brutális dühkitörésekben, céltalan kegyetlenség és őrület tombolása közepette. A legközelebbi követői, mint például Jago Sevatarion, elkeseredve figyelték primarchájuk bukását. Maga a Császár rendelte el a Night Lords felszámolását, és a Callidus templom bérgyilkosainak felét Curze megsemmisítésére küldte. Végül M’Shen bérgyilkos sikerrel járt, ahogy Curze már régen megjósolta.

Curze halálával a légió széthullott, rivális háborús csoportokra szakadt, ahogy az minden Káoszt szolgáló sorsában megíratott. Végül a Terror Szemébe vonultak vissza, ahol a 41. évezredre a légió ereje és létszáma megcsappant. A légión belül folyamatos maradt a viszály, mivel egyértelmű vezető nélkül több magas rangú Night Lord követelte magának a légió irányítását. Jelenleg a Night Lords zsoldosokként és elit harci egységekként szolgálnak más káosz-erők, sőt, kalózok oldalán, akik az Imperium világait fosztogatják, mint például Huron Blackheart alatt. Többször is segítséget nyújtottak a Káosz Space Marine Fekete Légiójának Hadúrának, Abaddon-nak a Fekete Keresztes Hadjáratai során, miközben saját bosszújukat is keresték az Ember Birodalma ellen. A Horus Heresy utáni leghírhedtebb támadásuk Scound’s Fall világán zajlott, mindössze pár száz fényévre a Szent Terrától. A Káosz szolgálatában álló Raptorok szinte mind a Night Lords Légióból származnak.

Az Indomitus Éra

A Great Rift megjelenése az Indomitus Éra hajnalán új lehetőségeket hozott a Night Lords számára. Az Imperium Nihilus a teljes káosz és félelem sötétségébe borult, elszakadva az Astronomican fényétől, míg az Imperium Sanctus zavart és kétségbeesett állapotban maradt. Ez a helyzet szabad utat adott az áruló Astarteseknek minden elvetemült vágyuk kielégítésére. A VIII. Légió maradéka, akik kalózkodással és rajtaütésekkel pótolták felszerelésüket és létszámukat, korábban nem látott jólétre talált. A Departmento Munitorum világai üresen maradtak a sötét éjben rejtőző harcosok fosztogatásai után. Számos Űrgárdista kolostor-erődöt dúltak fel, génmagot loptak és fegyvertárakat fosztottak ki, miközben a védőket rituálisan lemészárolták.

A légió Káosz varázslói még kifinomultabb módszereket fejlesztettek ki az emberiség megtört állapotának kihasználására. Astropatákat raboltak el és kínoztak meg, hogy áldozataik pszichikai szenvedéséből szirén-jeleket hozzanak létre, amelyek segítségével tévútra csalták a magára hagyott Biroadlmi hajókat. A Night Lords sötét művészetüket kiterjesztették, világokat formáltak a félelem és szenvedés monumentumaivá. Curze fiai minden kegyetlen cselekedetben megtalálták a maguk eltorzult örömét, és az Imperium elleni bosszújuk örökké égő lángként világította be a galaxis sötét szegleteit.

Night Lordok a Terepasztalos Társasjátékban

Sajnálatos módon ez a hatalmas háttértörténettel rendelkező frakciója a Chaos Space Marine-oknak nem rendelkezik saját szabálykönyvvel, viszont a Chaos Space Marine kódexen belül megtalálhatóak. Alapvetően a Night Lord seregek jellemzően gyorsmozgású egységekkel dolgoznak, mint például a korábban is említett Raptorok (Jump packel felszerelt gyalogság). Ezek az egységek a játékban folyamatosan battle-shock teszteket dobatnak az ellenfél egységeivel, ezzel is jelképezve a terrort amit az ellenségek szívébe hoznak.

Alapvetően a Chaos Space Marine kódex nagy szabadságot ad minden játékosnak a seregépítésre és így lehetőségünk van Night Lord sereget is összerakni. Mi alapvetően a Raptorokat és a Warptalonokat javasoljuk a fókuszba a seregnél, hogy igazán Night Lords hangulata legyen.

Bár nem a nagy sereges Warhammer 40.000, de a Kill Team játékban, ahol egy beszivrárgó csapattal játszunk megjelent egy teljes Night Lords csapat, amelyet Nemesis Claw névre kereszteltek. Talán ebben a játékban jön ki a legjobban, hogy a Night Lordsok szét szakadtak és csak warbandeket lehet belőlük látni, de teljes seregeket viszont nem.

Reméljük, hogy tetszett nektek ez a hosszú Tudástár cikkünk a Night Lords frakcióról! Olvassátok el a többi tudástár cikkünket és ismerjétek meg velünk a Warhammer 40.000 világát!

A Hungarian Warhammer Community csapata

Írta: Liszka Gergely

Kövessetek minket Facebookon és Instagramon is!