Warhammer 40.000 Seregei – Emperor’s Children IV.

„Van valami tragikus a tökéletességben, ahogyan a régi filozófusok is mondták — eleve kudarcra van ítélve, hogy végül tökéletlenné váljon. Minél erősebben ragaszkodunk hozzá, annál inkább válik tökéletlenné. Akik ellenünk fordultak, mind keserű tragédiát hordoznak, de az Emperor’s Children bukása a szó legősibb és legfenségesebb értelmében tragédia. Nem az a tragédiájuk, hogy kiestek a tökéletesség állapotából, hanem az, hogy soha nem volt a hatalmukban elérni azt, hiszen mindig is törékeny, hibákkal teli lények voltak. Olyan távoli fényt próbáltak elérni, amely örökre kívül esett a markukon, és miközben nyújtózkodtak érte, olyan mélyre zuhantak, hogy az a fájdalmasan megszerzett, tökéletlen nagyszerűség is elenyészik az emlékezetünkben. A hibák ott voltak, uraim. Mindig is ott voltak. Mi csupán vakok voltunk rájuk. Most kötelességünk, hogy lássuk mindazt a dicsőséget, ami valaha volt, és azt a romot, amivé lett.”

Malcador the Sigilite, a Charoni Tanács előtt mondott beszédéből

Fulgrim Bukása

A III. Légió, vagyis az Emperor’s Children története sokáig a dicsőségről, a kivételes fegyelemről és a tökéletesség megszállott hajszolásáról szólt. Amint Fulgrim térdre ereszkedett előttük, hogy új parancsnokukként mutatkozzon be, a Légió minden tagját azonnal magával ragadta a céltudatosság és az akarat, hogy új magaslatokba emelkedjenek. A régi diadalok semmit nem jelentettek számukra, kizárólag az eljövendő eredmények számítottak, és úgy érezték, semmilyen kudarc nem fér bele a jövőképükbe. A harci felkészülés és a hadviselés művészete vált a fő céljukká, s elhatározták, hogy senki nem lehet náluk jobb ebben.

A tökéletesség iránti olthatatlan vágy

Az Emperor’s Children tagjai rendkívül érzékenyek voltak arra, ha más Légiók — akár a Luna Wolves, akár a Iron Hands — bármely mozzanatban felülmúlták őket. Nem elégedtek meg a középszerűséggel, és ha egyetlen harci szakterületen is gyengébbnek bizonyultak, azonnal nekiláttak, hogy utánajárjanak a kiválóság receptjének. Miután elsajátították a módszert, addig csiszolták, amíg az a végletekig finomodott. Ez a folyamat azonban gyakorta kétélű fegyverré vált: ha valamiben kiemelkedtek, titkon megvetették azokat a Légiókat, amelyeket éppen leköröztek. Ha pedig a másik teljesített jobban, azt fájó személyes sértésként élték meg, amely még hevesebbé tette a törekvésüket.

A harmadik Légió folyamatos „önellentmondásban” élt: bár egyre nagyobb dicsőséget arattak, mégsem tudtak betelni elért diadalaikkal. Egyetlen siker sem volt elég ahhoz, hogy kielégítse a tökéletesség utáni vágyukat és a múlt elfeledetté vált. Csak az számított, hogy a jövőben is ők álljanak a csúcson. Később, amikor már a káosz erői és Slaanesh befolyása alatt álltak, a Légió által elkövetett borzalmak tragikus bizonyítékai lettek annak, hogy szomjuk a tökéletesség iránt valójában feneketlen.

A Laeran nevű idegen világgal való találkozás

Nem lehet egyértelműen kijelölni azt a pillanatot, amikor Fulgrim és az Emperor’s Children végleg a sötétség útjára léptek. Sokan úgy vélik, hogy ez a Laer nevű xenos faj elleni hódító hadjárat során történt meg, amikor a Légió a 28. Expedíciós Flotta részeként egy tengeri világgal találta szemben magát. Ez a planéta, hivatalosan Twenty-Eight-Three néven, technológiailag fejlett, mutáns hüllőszerű (szinte kígyószerű) lények otthona volt, akik — mint később kiderült — a Gyönyörök Istene, Slaanesh befolyása alá kerültek.

A Laer civilizációja tulajdonképpen a genetikai tervezés és átalakítás mestere volt: különböző kasztokra oszlottak, s minden csoportot kifejezetten a rá váró társadalmi funkcióhoz szabtak. Noha Fulgrim és Apothecary Fabius csak fokozatosan ismerték fel ennek valódi mibenlétét, első pillantásra nyilvánvalóvá vált, hogy a Laer éppúgy a „tökéletesség” hajszolására fordították minden erőforrásukat, mint ahogy azt az Emperor’s Children is tette. Az idegen faj azonban ellenségesen reagált az Imperium diplomáciai közeledésére, elutasítva minden békés rendezést. Erre válaszul Fulgrim és Astartes harcosai, valamint a flottához tartozó Birodalmi erők könyörtelenül lerohanták és gyorsan megszállták az óceánbolygót, teljesen kiirtva a helyi lakosságot.

Ami a Légió számára ismeretlen volt, az az, hogy a Laer társadalom középpontjában egy hatalmas, lebegő korallszigetcsoport húzódott — egyfajta fellegvár —, amelynek szívében egy Slaanesh-szentély rejtőzött. Itt őrizték azt a démoni ereklyét (Daemonblade), amely valójában a Gyönyörök Istene egyik erőteljes megtestesülésének fizikai kapuja volt. Amint Fulgrim feltárta ezt a szentélyt és megkaparintotta a különleges, egyélű pengével rendelkező kardot, akaratlanul is megnyitotta az elméjét Slaanesh suttogó, megrontó befolyása előtt.

A fegyver, amely megrontotta Fulgrimot

Fulgrim korábban egy Fireblade nevű legendás kardot hordott magánál, amelyet a testvére, Ferrus Manus (az Iron Hands primarcha) kovácsolt részére (erről az előző cikkben is szó esett). A Laeran-templomban talált új Daemonblade ugyanakkor teljesen elbűvölte. Kezdetben azt gondolta, hogy a fejében megszólaló hang csupán a saját tudatalattijától ered, amely az önmaga tökéletesítésére buzdítja. A valóságban viszont egy erős démon, Slaanesh hatalmának egyik végzetszerű eszköze szivárgott át az akaratán, és fokozatosan a káosz szolgálatába fordította.

A történet szerint Horus, aki maga is a káosz erőinek áldozatává vált a Davin holdján szerzett sérülését követően, végül sikeresen rábeszélte Fulgrimot, hogy adja át magát az új „erőnek,” ígéretet téve arra, hogy az Emperor’s Children végre elérheti a régóta áhított tökéletességet — immár a józan erkölcsi gátak teljes levetkőzésével.

Apothecary Fabius Kísérletei

Mindeközben, a Laer elleni háború végeztével a sebesültek és halottak áradása is lecsillapodott, így Chief Apothecary Fabius (Fabius Bile néven is ismert) újra belevethette magát a génmódosítás kísérleteibe. Az Andronius nevű Strike Cruiser fedélzetén alakította ki kiterjedt kutatóbázisát, amelyet eredetileg az Emperor’s Children egyik főtiszthelyettese, Lord Commander Eidolon felügyelt. Fabiusnak az volt a célja, hogy az Űrgárdista (Astartes) génállományt még tökéletesebbre csiszolja, tovább fokozva a harcosok erejét és képességeit. Eidolon mindezt fenntartásokkal kezelte, mégis felismerte, hogy ha sikerrel járnak, ő maga lehet Fabius legnagyobb „műalkotása”: gyorsabb és halálosabb harcos, aki méltó módon képviseli Fulgrim kivételes parancsnoki eszményét.

Fabius felfogása radikálisan túllépte a Birodalom biotechnológiai dogmáit. Szerinte az, amit az Istencsászár megteremtett az Astartesek gene-seedjével, csak az első lépés egy hosszabb, tökéletesebb evolúciós úton. Ha pedig a Légió sikeresen feltárja ezt az ösvényt, és új genetikai magasságokba emeli a saját harcosait, akkor Fulgrim és az Emperor’s Children végre kifogástalanokká válhatnak — legalábbis az ő saját, egyre torzabbá váló szemléletük szerint.

A mélybe zuhanás kezdete

Az 28. Expedíciós Flotta Laeran feletti győzelme után már semmi sem állta útját a démoni befolyásnak. A Légió vezetése és maga Fulgrim is egyre inkább a szélsőséges élvezetek, a korlátlan önimádat és a Slaanesh által ígért „végtelen lehetőségek” felé fordult. A Laer kipusztítását a Birodalom központi vezetősége, a Council of Terra, eredetileg nem is tartotta kifejezetten célravezetőnek, mivel a félig vizi-lények legyőzése előreláthatóan hosszadalmas és költséges lett volna. Fulgrim azonban semmiféle kompromisszumot nem tűrt; a Galaxis meghódításának tervében nem volt helye annak a fajnak, amely megkérdőjelezte az emberiség fensőbbségét.

Ezek az események a Légió belső életét is átformálták. A gőg, a féktelen ambíció és a kísérletezgetés később rettenetes tettekbe torkollott, melyek során a III. Légió végleg letért az Uralkodó és az Imperium által kijelölt ösvényről, végül pedig a Horus Heresy legsötétebb fejezeteiben élték ki új, káosz felé fordult természetüket.

Összegzés

Fulgrim története, és az Emperor’s Children kiváló harcosainak tragédiája jól példázza, miként válhat a tökéletességre való végtelen szomj egy mély és végzetes zuhanássá. A Laer elleni hadjárattól, a Daemonblade felfedezésén át, egészen Chief Apothecary Fabius radikális génkísérletéig, számos fordulópont alakította a Légió sorsát. A III. Légió „bukása” bizonyos értelemben elkerülhetetlen volt, hiszen a már kezdetben is túlburjánzó igényük a kiválóságra fokozatosan átfordult az erkölcs, a józan ítélőképesség és végül az emberiesség teljes hiányába.

A történet rámutat, hogy az Emperor’s Children és Fulgrim meghasonlása messze nem egy hirtelen, egyszeri bűn következménye volt. Sokkal inkább egy lassú, lépésről lépésre zajló folyamat, amelyet a külső (xeno, genetikai és démoni) és belső (emberi gőg, kielégíthetetlen ambíció) tényezők együttese alakított. Az pedig, hogy mindez az emberi történelem addigi legnagyobb vállalkozásának, a Great Crusade-nek a közepén érte el tetőpontját, csak még drámaibbá teszi a III. Légió végzetét. A következő tudástárcikkünkben megtekintjük a szerepüket a Horus Heresy polgárháborújában és a Warhammer 40.000 jövőjében.

Szeretnél Emperor’s Children sereggel játszani?

Hamarosan megjelenik a Warhammer 40.000 terepasztalos társasjáték legújabb serege, az Emperor’s Children, amelynek vezetője a démon-primarcha Fulgrim. Kövesd a HungarianWarhammerCommunity.hu-t és vásárold meg seregedet Magyarország legrégebben Warhammerrel foglalkozó kiskereskedőjétől a HammerTime Cafe-tól! Azért, hogy az igényeket feltudjuk mérni elkészítettünk egy igényfelmérő kérdőívet, így ha a HammerTime Cafe-tól szeretnéd megvásárolni ezt a dobozt, akkor töltsd ki! Részleteket a kérdőívben találhatsz.

A Hungarian Warhammer Community csapata

Írta: Liszka Gergely

Kövessetek minket Facebookon és Instagramon is!