„Az orkok fiziológiája egyszerre lenyűgöző és félelmetes, olyan embertelen mértékű ellenálló képességet mutatva, hogy látszólag halálos sérüléseket is képesek túlélni hosszú távú következmények nélkül. Valóban, gyakran megfigyelték, hogy az orkok, akiket heves harcok közepette halálos sebekkel sújtottak, néhány nappal később ismét feltűntek – nagyobban és erősebben, mint korábban, a sérüléseknek pedig csupán felületes hegek maradtak a nyomaiként.”
— Genetor Aurelius Thoze, Adeptus Mechanicus xenobiológus, munkajegyzetek
Az Ork Anatómia
Az Orkok hatalmas, izmos, bestiális humanoidok, zöld bőrrel és vörös vérrel, ami a szimbiotikus fiziológiai és genetikai kapcsolatuk mellékhatása a gombákkal. Az Orkoid testfelépítés rendkívül ellenálló, így hatalmas sérüléseket is képes túlélni. Az Orkok meglepően kevés fájdalmat éreznek, még a legsúlyosabb sérülések esetén is, ami lehetővé teszi számukra, hogy súlyosan sebesülten is tovább harcoljanak, sőt egy rövid ideig még haláluk után is. Szerencsére az Orkok számára testük ennyire ellenálló, mivel orvosi specialistáik, a „Painboyz„, nagyjából a tizenkilencedik századi (kb. 801-900.M2) sebészeti ismeretekkel rendelkeznek. Az emberekkel ellentétben az Orkok képesek arra, hogy lefejezés után a fejük egy másik testre legyen varrva, és ezt túlélve újra harcba induljanak.
Egyesek, akik ezeket az idegen bestiákat tanulmányozzák, úgy vélik, hogy ez részben magyarázatul szolgál az Orkok rendkívül erőszakos humorérzékére. Mivel a fájdalom és a félelem alig jelent számukra valamit, rendkívül kíváncsiak és szórakoztatónak találják gyengébb ellenfeleik reakcióit, miközben darabokra vágják őket. Az áldozatok sikolyai kontrasztban állnak a mély, torokhangú morgással, amelyet az Orkok és nevető társaik adnak ki, és amely néha nevetésként is félreérthető. Az Orkok regenerációs folyamata olyan erős, hogy ha darabokra vágják őket, egyszerűen össze lehet őket varrni, és zavartan, de újra harcra készen állnak. Csak a legsúlyosabb sérülések képesek hosszú időre kiiktatni egy Orkot, és úgy tartják, hogy az egyetlen biztos módja annak, hogy végleg elpusztítsák őket, ha teljesen hamuvá égetik őket.
Egy tipikus Ork körülbelül olyan magas, mint egy átlagos emberi férfi, de ha teljesen kiegyenesedne, sokkal magasabb lenne. Testfelépítése rendkívül izmos és masszív. Az Ork karjai hosszúak és izmosak, ökle majdnem a földet súrolja, miközben lomha mozgással közlekedik. Göcsörtös kezei karomszerű ujjakban végződnek, amelyek könnyedén kitéphetik egy ellenség torkát. Az Ork bőre zöld és bőrszerűen kemény, testét hegek, varasodások, himlőhelyek és élősködők borítják. Koponyája rendkívül vastag, így képes elnyelni olyan ütéseket, amelyek egy ember fejét teljesen szétzúznák. Nehéz szemöldöke alatt vérvörös szemek izzanak a gyilkolás iránti olthatatlan vággyal. Szaggatott agyarai egy hatalmas ragadozó állkapcsára emlékeztetnek, és amikor egy Ork beszél, hangja lassú, rekedt, nyálas és tele van torokhangú káromkodásokkal. Szavai szűkszavúak, brutálisak és lényegretörőek.
Különösen kedvelt táplálékuk a Squig, amely a „squiggly beasts” rövidítése. Ezek az Orkoid szimbiotikus fajok egyik válfaját alkotják, méretük nagyjából egy terrán házimacska nagyságának felel meg, de lábak nélkül. Közéjük tartozik az „Eatin Squig”, amely egy végtag nélküli, gombával táplálkozó lény; a „Growler Squig”, amely egy lábbal rendelkező változat, és a Gretchinek pásztorlására használják (a Warhammer 40.000 harmadik és negyedik kiadásában „Squighound” néven ismert és felszerelésként volt elérhető); az „Attack Squig”, amely egy rendkívül agresszív kis ragadozó, szintén felszerelésként elérhető; és a „Face-eater Squig”, amely egy vadul harapó lény, amelyet felevő versenyekre és fegyverként is használnak. (A verseny során az Ork és a Squig egymás felé nyitják a szájukat, mintha csókot adnának. Ha az Ork megeszi a Squigot, nyer. Ha hátraesik és elájul, veszít.)
Létezik egy nagyobb Squig alfaj is, a „Squiggoth”, amely mérete az elefánttól akár egy hatvan láb magas szörnyetegig terjedhet, amely épületeket taposhat porrá. A Squiggothokat teherhordó állatként és harci járműként használják mozgó erődítmények hordozására. Az Orkok egész életük során folyamatosan növekednek, és ez különösen szembetűnő a sikeres Orkok esetében. Minél több csatát élnek túl és minél több trófeát szereznek, annál jobban növekszik az irántuk tanúsított tisztelet. Ez a folyamat hasonló az emberi férfiak serdülőkorához: izmosabbá válnak, agresszívebbek és dominánsabbak lesznek. Ha egy Ork sikeresen megnyeri az egy-egy elleni kihívásokat, „Nob” válhat belőle, vagyis egy Ork vezér vagy törzsfőnök, aki látványosan nagyobb és erősebb az átlagos Zöldbőrűnél. Ha egy Ork növekedni kezd, általában addig nő és erősödik, amíg egy nála nagyobb vagy ravaszabb Ork le nem győzi. A Warbossok és warlordok, akik egy-egy kontinens vagy teljes Orkoid birodalmak urai, különösen hatalmas Orkok. A Flash Gitz egy különleges elit Ork csoport, amely jellemzően Big Shootas-al van felfegyverkezve. A Flash Gitz megszállottan polírozzák fegyvereiket, és méretük jóval nagyobb az átlagos Orkokénál. Általában Nobz-ok, akik közös érdeklődési kör alapján szerveződnek csoportba.
Az Orkok fiziológiája valójában két szimbiotikus organizmus összefonódása, amelyeket a Zöldbőrűek eredeti teremtői genetikai úton összekapcsoltak. Az egyik komponens hasonlítható egy földi állathoz, míg a másik egy alga vagy gomba, amely az előbbi véráramában és bőrében él. Az Ork állati sejtjei csak az egyén saját Orkoid alfajának genetikai információit hordozzák. Azonban a gombás komponens olyan genetikai információkat tartalmaz, amelyek meghatározzák az összes Orkoid fajtát és az egyes Oddboyz típusokat, valamint elősegíti a sebek gyógyulását azáltal, hogy szükség esetén további biokémiai energiát biztosít egyfajta bioszintézis révén.
Ork Biológia
Az Orkok fiziológiája kiválóan alkalmas a harcra: rendkívüli erős és ellenálló testfelépítésük van, és természetes harcosok, akik mindig keresik a verekedést. Két elmélet létezik arra, hogy miért alakult ki az Orkok egyedi, hibrid gombás/állati fiziológiája. Az első szerint mestereik, akik valójában a jelenlegi Snotlingok voltak, fejlesztették ki őket. A Snotlingok intelligenciára tettek szert egy különleges gombafaj fogyasztásával, majd az intelligenciájukat az Ork rabszolgáik segítségével terjesztették el a galaxisban. Végül, miután az Orkok elfogyasztották az összes ilyen gombát, a Snotlingok ismét elbutultak. A modernebb birodalmi elmélet szerint az Orkok valójában a Krork nevű faj, amelyet az Old Ones (akiket az Ork legendák „Brain Boyz” néven említenek) hoztak létre harcos fajként a Necrontyr és a C’tan elleni háborúk során. Az a tény, hogy egy teljes ökoszisztéma felépíthető az Orkoid fajokból, és hogy az Orkok születésüktől fogva harcra készek, azt sugallja, hogy ez az elmélet a valószínűbb.
A korai birodalmi Magi Biologis által kidolgozott elméletek szerint a Brain Boyz egy Orkoid alfaj volt, amely az Orkokkal és a Gretchinekkel együtt létezett. A jelenlegi elméletek azonban azt sugallják, hogy valójában a hüllőszerű Old Ones voltak, akik más pszichikus fajokat is létrehoztak, például az Aeldari és a Jokaero fajokat a War in Heaven idején. A Brain Boyz látszólag kihaltak vagy egyszerűen eltűntek a galaxisból ismeretlen okokból a War in Heaven során. Ez az elmélet azt állítja, hogy mielőtt eltűntek volna, genetikailag módosították az Orkok DNS-ét egy „techno-génnel”. Ez a gén az Orkok növekedése során fejlődik ki, befolyásolva az elméjüket és genetikai kódolású tudást felszabadítva. Hasonlóan ahhoz, ahogyan egy emberi csecsemő ösztönösen visszatartja a lélegzetét a víz alatt, vagy egy ló képes járni fél órával a születése után, az Orkok techno-génje biztosítja számukra a harci készségeket, a fegyverek kezelésének ismeretét és az Ork nyelv használatát. Az Ork Oddboy specialisták, például a Mekboyz és a Painboyz, az Ork társadalom szerelői és sebészei, akik szintén ezt a tudást kapják meg a techno-géneken keresztül. Ez az elmélet azt sugallja, hogy ez egy szándékos intézkedés volt annak biztosítására, hogy az Orkoid faj túléljen egy rendkívül ellenséges univerzumban.
Ork Természet
Amint azt fentebb említettük, az Orkok állati és gombás életformák genetikai jegyeit hordozzák, és éppen ez a szokatlan biológia biztosítja kivételes állóképességüket. A birodalmi tudósok szerint az Orkok zöld bőrszíne egyfajta alga vagy zöld gomba jelenlétének köszönhető, amely az Orkok sejtszerkezetét áthatja. Ez az anyag képes lehet a sérült szövetek lebontására és helyreállítására elképesztő sebességgel, ami részben magyarázatot ad az Orkok rendkívül ellenálló anyagcseréjére. Azok, akik ezt az elméletet támogatják, arra hivatkoznak, hogy egy Ork feje még egy teljes levágás után is képes valamennyi ideig életben maradni. Valójában az ilyen fej-visszavarrások számos Painboy szakterületéhez tartoznak (a „visszavarrás” itt szószerint értendő!). Bár még mindig sok kérdés merül fel az Orkokkal kapcsolatban, az vitathatatlan tény, hogy könyörtelenül vérszomjasak. A birodalmi tudósok szerint egy Ork invázió olyan, mint egy gyógyíthatatlan betegség. Ha egy bolygót vagy csillagrendszert egyszer megtámadnak az Orkok, azt újra és újra feldúlják, amíg végleg el nem pusztul. Még mielőtt a bolygó védői megünnepelnék az első győzelmüket az Ork invázió felett, az újabb Ork törzsek már a sötét zugokban szaporodnak.
Ugyanakkor az Ork túlélők elviszik a hírt a galaxisban, hogy milyen jó harcot vívott egy adott bolygó. Ennek hatására friss Ork hullámok érkeznek, hogy saját bőrükön tapasztalják meg a csatát, gyakran még az előző támadás nyomainak eltüntetése előtt. Ezek a támadások egyre intenzívebbé válnak, az űrből érkező újabb Ork hullámokat az adott világ vadonjából felkelő törzsek is erősítik. A bolygó lakossága fokozatosan elbukik, egy-egy erődítményük elpusztul, mígnem az egész világ elmerül a csataőrült Orkok özönében. Minél jobban harcolnak a védők, annál rosszabb lesz a helyzetük. Minden egyes megölt Ork helyére kettő másik üvöltve lép, és minden egyes visszavert hullám még több lelkes Orkot vonz a harctérre. Így egyes bolygók akaratlanul is egy WAAAGH! középpontjává válhatnak, ahol az Orkok száma és dühöngése kritikus tömeget ér el, újra és újra rohamozva a világ védelmét. Végül az Ork támadók okozta nyomás mind belülről, mind kívülről elviselhetetlenné válik, így a védőknek két lehetősége marad: helytállni és az utolsó emberig harcolni, vagy mindent hátrahagyva elmenekülni, átadva a világukat az Orkoknak.
Reprodukció
Az Orkok nemcsak túllélték az idők viharait, hanem virágoztak is, sőt, többen vannak, mint az emberiség számtalan billió egyede a galaxisban. Ez részben annak köszönhető, ahogyan az Impériumi tudósok szerint szaporodnak: az Orkok gombaspórákat bocsátanak ki, amelyek a föld alatt egy növényszerű méhben fejlődnek, táplálva az Orkoid fajok csíráit. Ez alkotja az Orkoid ökoszisztéma alapját: először Squigek fejlődnek ki, majd Snotlingok, akik a Squigeket gondozzák és az Orkoid gombát termesztik, amelyből táplálkoznak. Ezután következnek a Gretchinek, akik felépítik a Greenskin településeket, és végül maga az Ork nép szülik meg. Ennek eredményeként az Orkok bárhova mennek, mindig bőségesen rendelkeznek élelemmel, rabszolgákkal és egyéb erőforrásokkal, vagyis egy folyamatosan mozgó Orkoid ökoszisztéma támogatja őket a WAAAGH! hadjárataik során. Ez azt is jelenti, hogy egy bolygó megtisztítása az Orkoktól rendkívül nehéz feladat, még akkor is, ha az első inváziót sikerül visszaverni. Az Orkok életük során folyamatosan bocsátanak ki spórákat, de a haláluk pillanatában különösen nagy mennyiséget. Ha egy bolygón már nincs jelen Ork populáció, az Orkoid gomba akkor is idővel újraindítja az Orkoid életciklust. Pár tizedévvel egy Ork WAAAGH! után a bolygó települései váratlan támadásokkal szembesülhetnek a vad Ork törzsek részéről, akik a pusztaságból bukkannak elő, mintha a semmiből jöttek volna. Az egyetlen módszer az Orkok teljes kiirtására egy bolygóról az Exterminatus bevetése.
Összegzés
Az orkok bár primitívek, de annál ellenállóbbak és leleményesebbek. Gyakorlatilag a galaxist a végén vagy az orkok vagy a tyranidák fogják elfoglalni, mert nincs annyi exterminatus, amely ellenállna a zöld hullámnak. Folytasd az orkok történetének megismerését a következő Tudástár Cikkünkel!
Írta: Liszka Gergely
Kövessetek minket Facebookon és Instagramon is!
