Mordheim: Az Elátkozottak Városa

Így gyűltek össze Mordheimbe pusztulása előestéjén a bűnös emberek, ahogy a tályog összegyűjti a test mérgeit, készen arra, hogy a sebész kése felnyissa őket.
— Bernhardt van Hal, Boszorkányvadász Parancsnok

Mindannyian ismerjük a Warhammer-franchise-okat, és sok mindent elmondhatunk róluk, de azt nem, hogy gyermekmesék. Mind a Warhammer 40.000, mind a Warhammer Fantasy egy grimdark világ, amelyekben az emberiség csak halála elodázásán dolgozik, és csak véget nem érő háborút talál az, aki beletekint. A Mordheim: Az Elátkozottak Városa ezt a vonalat viszi tovább a Warhammer Fantasy (pontosabban a Warhammer The Old World) világában, mivel az itteni történések, valamint a játék során felbukkanó ellenfelek és helyszínek horrorisztikusak és határozottan embertelenek. Nézzük is meg, mi történik Mordheimben!

Bevezetés

Mordheim, az Átkozottak Városa, a Birodalom Ostermark tartományának egykori fővárosa, amelyet egy kettős farkú, Warpstone-ból álló üstökös pusztított ela Birodalmi Naptár szerint 1999-ben. Ez a város egykor erős volt, és vetekedett más birodalmi városokkal, ám a romlás mocsarába süllyedt, és amikor tömegek gyűltek össze a Kettős Farkú Üstökös érkezését várva, azt mondják, Sigmar hamisnak ítélte őket, és lesújtott a városra, megölve mindenkit, aki ott maradt.

Ma Mordheim egy halott város, ahová csak az ostobák, az őrültek vagy a kapzsik merészkednek, hogy kifosszák a romok kincseit, vagy megszerezzék a várost átitató Warpstone zöld szilánkjait, amelyek tovább fertőzik a helyet. 2302-ben Magnus, a Jámbor császár, egy hatalmas birodalmi sereggel vonult a városba, és káosz felett aratott győzelme után földig égette annak átkozott romjait. A játékot, valamint a csapatunk történetét gyakorlatilag ezalatt a cirka 300 évben helyezhetjük el.

Mordheim Történelme

Mordheim a hatalmas Stir folyó mellett fekszik, amely Waldenhof városán átfolyva ered a Worlds Edge Mountains titáni csúcsai között. A várost a Holló Rend lovagjai alapították több ezer évvel ezelőtt, miután meghódították a Goblinok földjét. Mordheim nevet erődjüknek elhunyt vezérük, Gotthard Angelos gróf emlékére adták. Bár a település virágzott a kereskedelemben (főként a hal és a faanyagok forgalmában), lakossága alapvetően veterán harcosokból állt, akik kiválóan értettek a lándzsa, a fejsze és az íj használatához. Mordheim évszázadokon át védőbástyaként állt ellen az orkok és más démoni lények támadásainak, amelyek a keleti hegyekből nagy számban érkeztek.

Mordheim azon kevés városok egyike volt Ostermarkban, amelyek elkerülték a pusztítást, amit 1707-ben a hatalmas ork hadúr, Gorbad Ironclaw vezette Waaagh! okozott. A Birodalom minden tartományának katonákat kellett küldenie, hogy megküzdjenek az óriási ork invázióval, és számos kétségbeesett csatát vívtak meg. Az utolsó ütközetben a katonák a város magasabb pontjára vonultak, ahonnan a folyó ered, és észrevették, hogy Waaagh! Gorbad serege a jobb szárnyon közeledik. Mordheim seregének nagy része elesett a Camp de Valen-i csatában, de Steinhardt gróf túlélte, és a várost megmentették, míg a Waaagh! Averheim felé vonult tovább, amely már nem volt ilyen szerencsés.

1999-ben, a Birodalmi Naptár szerint, egy hatalmas üstököst észleltek az égen: egy Kettős Farkú Üstököst, Sigmar jelképét. Számos csillagász megjósolta Sigmar visszatérését, és hogy Mordheimben fog megjelenni. Hatalmas tömegek indultak el a Birodalom minden részéről Mordheim felé, a város pedig túltöltődött a beáramló népességgel. A város erkölcsei gyorsan leromlottak, és az emberek hedonista, anarchikus életmódra váltottak. Ahogy egyre többen érkeztek, a helyzet egyre súlyosbodott, és a káosz és romlottság magjai kezdtek szétterjedni Mordheim új lakói között. Hamarosan démonok kezdték járni az utcákat.

A Város Pusztulása

Szilveszter éjjelén történt, hogy az üstökös lehullott az égből, ám nem Sigmar visszatérése volt, ahogyan azt sokan megjósolták. Az üstökös becsapódott a városba, azonnal romba döntötte azt, és brutális módon elpusztította az ott összegyűlt embereket.

Sokan úgy vélték, hogy Sigmar ítéletet hozott a város lakói felett, és méltatlanságuk miatt ölte meg őket.

Az Elátkozottak Városa

Az esemény után Mordheim helyét a félelem és paranoia légköre lengte be. Elterjedt a hír egy titokzatos kőről, amit a városban találtak, és Wyrdstone néven vált ismertté. A világ számos frakciója hatalmas összegeket fizetett volna, hogy megszerezzék ezt a követ. Számos kalandozó csapat indult útnak Mordheimbe, amit ekkor már az Elátkozottak Városaként emlegettek, abban a reményben, hogy rábukkannak az értékes kincsre. Játékosként mi is egy ilyen csapat vezérét alakítjuk.

Mordheim Kerületei És Egyéb Látványosságai

Észak-Keleti Negyed

Mordheim északkeleti negyede egykor híres volt kereskedelméről és tudományáról. Amíg Mordheim élt, a zsúfolt utcák és piacok labirintusát Kereskedőnegyednek nevezték, de gyakrabban emlegették mint a Repülő Ló Kerületét. Mordheim piacai a Birodalom legnagyobb vásáraiként voltak ismertek, vetekedve a legforgalmasabb kikötőkkel, mint például Marienburg. Számos kereskedő állította, hogy a megfelelő áron egy napon belül bármilyen árut képes megszerezni.

Kereskedőnegyed

Az egykor virágzó Piac tér, más néven a Repülő Ló Kerülete, mára elhagyatott térré vált. Csak a rendkívül bátor vagy vakmerő emberek merészkednek át az egykoron nyüzsgő vásári köveken, ahol korábban kereskedők ezrei kínálták portékáikat. Aki bemerészkedik a Piac térre, könnyen célpontjává válhat azoknak, akik a környező árnyékból figyelnek.

Sok szempár figyel a sötét sikátorokból és romos épületekből, keresve a megfelelő alkalmat, hogy gyorsan lesújthassanak. Még mindig számos értékes és egzotikus áru fekszik az elhagyott kereskedőházak pincéiben, csak arra várva, hogy valaki elvigye.

Azt beszélik, hogy néhány Pegazus elmenekült a pusztítás elől, kiszabadult ketreceiből, és ezek körülbelül itt, a környéken fészkelték be magukat. Néhány közülük rettenetesen mutálódott, és egykori önmaguk groteszk, démoni paródiáivá váltak. A leghírhedtebb ezek közül egy hatalmas Fekete Pegazus, amelynek több szörnyű mutálódott feje van, köztük egy kígyó és egy kos feje. Ezek a lények kegyetlenül éhesek, és ha megérzik a zsákmány szagát, képesek akár a túlerővel is szembeszállni.

A Nagy Könyvtár

Az északkeleti negyed egy másik nevezetes része a Nagy Könyvtár volt. Ignatius Steinhardt gróf uralkodása alatt a könyvtár nagymértékben bővült, és a város legnagyobb épületévé vált. A gróf különösen kedvelte a misztikus és vallási könyvek gyűjtését. Ennek köszönhetően a Nagy Könyvtár egyike lett a Birodalom legnagyobb démoni és nekromantikus ismeretanyagainak gyűjtőhelyei közé.

A katasztrófa után a könyvtárat az üstökösből származó lángok pusztították el. Csak a legbátrabbak merészkednek a romok közelébe, de a régi könyvek csábítása elegendő ahhoz, hogy a Birodalom különböző varázslói zsoldosokat fogadjanak fel, hogy visszahozzanak bármilyen megmaradt kötetet. Elég aranyért, még a bolondok is találnak bátorságot, hogy kockáztassák az életüket ezen a sötét helyen.

Middle Bridge

A Middle Bridge az Elátkozottak Városának fő átkelőpontja. Aki a hidat birtokolja, az ellenőrzi a városban zajló mindenféle mozgást. A hídról azt pletykálják, hogy Wyrdstone és egyéb kincsek halmai rejtőznek körülötte, ám ezeket állítólag hatalmas Trollok őrzik, akik különös vonzalmat éreznek a hidak iránt. A területet állandóan sűrű köd borítja.

West Gatehouse

A Cut Throat’s Den számos gonosz kalandor otthona, akik közül sokan Mordheim legaljasabb söpredékei közé tartoznak. Az olyan csapatok, mint a Righteous Sisters vagy a Witch Hunters és egyéb jótékonykodók elkerülik ezt az erkölcstelen vidéket. A Cut Throat’s Den fő útvonala Mordheimbe a West Gatehouse-nál halad át. Általában nem sokan gondolnák, hogy különösebben veszélyes ezen az úton belépni Mordheimbe, de a város minden sarkán leselkedik a veszély, és ez alól ez a terület sem kivétel. A West Gatehouse-t egy sötét és baljós fabehemót őrzi, és aki ezen az útvonalon próbál a városba jutni, annak előbb át kell haladnia e szörnyűségen. A faágakról csontvázak lógnak, gyökerei között ki tudja, hány koponya rejtőzik. A kalandozó csapatok gyakran a falakat megmászva vagy alagutakon át próbálnak behatolni a városba, hogy elkerüljék a West Gatehouse-nál őrködő óriási tölgyet.

Cutthroat’s Haven

Mordheim bukásának idején, 1999 IC-ben, a hírhedt tileai kereskedő, rabszolgakereskedő és harci aréna tulajdonos, „Filthy” Lorenzo egy teljes hétig tartó erőszakos játékokat és szórakoztatást hirdetett meg a Death Hole nevű arénájában, amely Cutthroat’s Havenben található. Állítólag semmi sem volt túl drága ahhoz, hogy a lehető leggrandiózusabb eseményt megszervezzék. Veremharcosok érkeztek mérföldekre lévő táboroktól, és megállás nélkül az éjszakába nyúlóan gyakoroltak. Úgy vélték, hogy ezek a „játékok” – amelyeket így neveztek, és amelyek nyíltan megszegték egykori civilizált Birodalmunk törvényeit – azért kaptak mostanában ekkora figyelmet, mert Lorenzo zsoldosai ritka káoszlényeket fogtak el.

Lorenzo ügyei azonban komoly csapást szenvedtek, amikor számos gladiátor fellázadt kegyetlen uraik ellen, és kitörtek Cutthroat’s Haven tartócelláiból. A hírneves Verem Király, Nasticus vezetésével több harcos megölte Lorenzo nyugati arénájának őreit, és menekülésbe kezdett. Az őrjöngő Lorenzo több zsoldoscsapatot bérelt fel, hogy levadássza ezeket a szökött harcosokat, mivel a legtöbb őre meghalt vagy súlyosan megsérült az incidens során. A szökésük óta Nasticus csapata gyakran felbukkan Mordheim romjainál, és más kalandor csapatokkal harcolnak, hogy megszerezzék a nagy becsben tartott Wyrdstone darabokat. Úgy tűnik, hogy a szökött harcosok Mordheim közelében maradtak, és igyekeznek munkát találni az kétes kereskedők és a sötét mágusok között, akik ellepték a táborhelyeket. Számos zsoldos találkozott már ezekkel a „felszabadított” harcosokkal, és a túlélők azt állították, hogy ezekkel küzdeni rosszabb volt, mint a démoni megszállás alatt álló szerencsétlenek ellen, annyira erősek és kegyetlenek.

Raven Barracks

A Raven Barracks, amely Mordheim északnyugati részén található, a Steinhardt gróf katonai karának adott otthont. A Birodalom mélyen belemerült egy keserves polgárháborúba. E zűrzavar idején Steinhardt gróf megtagadta, hogy csapatait bármelyik harcoló frakcióhoz kihelyezze. A gróf a legszebb egyenruhákat készítette a katonái számára. Míg a Birodalom háborúba indult, értékes erőforrásokat pazarolva a katonákra és a felszerelésükre, Mordheim meggazdagodott, mivel kirívó áron minőségi fegyvereket és ellátmányokat árult bármelyik oldalnak kiemelkedő minőségben. A nagy katasztrófa után a kaszárnya kiürült. A katonák elhunytak vagy a lehető leggyorsabban odébbálltak. Most sok kalandor próbál hozzájutni a Raven Barracks ellátmányaihoz, hogy saját maguknak gyűjtsenek vagy nyereséggel eladják azokat. Az út a kaszárnyához veszélyes, és az élve távozás talán nehezebb, mint a fosztogatók gondolják.

Death’s Head Negyed

A Death’s Head Negyed, az üstökös előtt, helyi szinten a halálfej kerület néven volt ismert, és ez volt Soloman Vantor csatlósainak vadászterülete, valamint ahol Morr ügynökei látomásaik útján irányítást nyertek. A negyed a romos dél-nyugati falról indul, magába foglalva a börtönt, végig a régi palota útja mentén, amely a Stir folyó partjához vezet, le a folyó nyugati oldalán, és újra a városfalhoz. A Death’s Head negyed a már romba dőlt Steinhart gróf palotája árnyékában helyezkedik el. A Sigmar Köve Templom egy köpésnyi távolságra található a negyed partjától. Azonban a templomot a várossal összekötő egyetlen híd a távoli parton áll, így a Nővéreknek hosszú utat kell megtenniük a romok között, és át kell kelniük a középső hídon, ha el akarják érni a negyedet.

Még amikor Mordheim a legvirágzóbb időszakát élte, a Death’s Head Negyedet olyan helynek tekintették, ahol érdemes volt óvatosnak lenni, mert míg az Öreg Palota Útján lévő épületek és boltok viszonylag fényűzőnek tűntek, a lakások minősége és a bennük élők ezzel gyorsan romlott, amint elhagytad az Executioner’s Square-t. E kivétel a Death’s Head úton található üzleti helyiségek voltak, amely út a negyed nevét viseli, és ami az Executioner’s Square déli kijáratától Morr Templomához vezetett. Az ítéletek idején a elítélteket a közeli börtönből hozták a térre. Miután a fejsze lesújtott, egy ceremoniális menet indult, amelyet a „fej hordozó” vezetett, aki magasba emelte a frissen levágott fejet, amelyet „holt test hordozók” követtek, és a menet a térből a Morr Templom kapuihoz haladt, ahol az akolitusok készen álltak, hogy fogadják a testet. Az arra járók összegyűltek az úton, hogy gúnyolják és csúfolják a bűnöző holttestét, miközben a menet elhaladt.

Azt beszélték, hogy az üstökös becsapódása előtt a helyi Tolvajok Céhe, amely az Árnyak Céhe néven ismert, számos „biztonságos házzal” rendelkezett a terület hátsó sikátoraiban és keskeny utcáiban, bár jelenlétük nem volt olyan erős, mint a Szegény Negyedben. Azt is mondták, hogy a Coils Háza – az Altdorfon kívüli legerősebb Halál Céhe – a kerületben tartotta az udvarát. A negyed épületeinek nagy része, mint Mordheim legtöbb része, most romokban hever. Azóta, hogy a kométa belecsapódott a városba és a kalandorok elkezdtek Wyrdstone-t vadászni, a Death’s Head Negyedet elkerülik. Azt mondják, hogy az Executioner’s Square most a kárhoztatott bűnözők immateriális szellemeit rejti. A pletykák szerint a börtön, amely tele volt a Mordheim pusztulásának éjszakáján, még mindig lakott, bár egy hatalmas repedés kettéhasította az épületet, lehetővé téve a megmaradt bűnözők számára a menekülést. A legijesztőbb mind közül, hogy a negyed a zsúfolt St. Voller temető otthona volt, és mindenki tudja, hogy a holtak Mordheimben már nem pihennek nyugodtan.

Executioner’s Square

Mordheim egyik legrégebbi helyszíne, az Executioner’s Square, nyilvánvaló okokból kapta a nevét, a napi kivégzések tömegeket vonzottak, így a terület forgalmas volt, és a környező üzletek sikeresek voltak. Most a bitófák és az egyéb kivégzőhelyek elhagyatottan állnak a romok között. Mordheim bukása óta az Executioner’s Square sok áldozata – a bűnösök és az ártatlanok egyaránt – nyugtalan szellemekként tértek vissza, készen arra, hogy hangosan kifejezzék haragjukat mindazoknak, akik áthaladnak vagy időznek itt.

A Börtön

Mordheim börtöne nemcsak a város bűnözőit tartotta fogva, hanem a környező területekét is. A napi kivégzések ellenére, amelyek az Executioner’s Square-en zajlottak, a roskadozó épület tele volt a társadalom hulladékával, a szerény adósoktól kezdve a könyörtelen gyilkosokig. Amikor az üstökös a városba csapódott, egy hatalmas repedés hasította ketté a börtönt, lehetővé téve a néhány megmaradt fogoly számára, hogy megszökhessen. Azonban még két évvel később is, pletykák keringenek arról, hogy valaki vagy valami még mindig lakja a sötét zugait ennek a büntetőintézetnek.

Mordheim a Terepasztalos Társasjáték

Reméljük, hogy tetszett Mordheim történetének bemutatója. Most szeretnénk folytatni egy kicsit a terepasztalos társasjátékkal, amelyet sajnos már régóta nem támogat a Games Workshop, de köré annál nagyobb játékosbázis gyűlt. Nem szeretnénk mélyen kifejteni a játékszabályokat, így nagy vonalakban beszélünk róla.

Játék Alapjai

Maga a játék egy skirmish (erről korábban beszélgettünk egy másik tudástár cikkünkben), ahol egy kicsiny kalandozócsapatot irányítunk, amelynek célja, hogy minél több Wyrdstone-t (vagy magyar fordításban Torzkövet) gyűjtsenek. Ebből az erőforrásból tudnak vásárolni felszerelést, új embereket felfogadni, valamint teljesíteni a küldetésüket. A játékban a csapatot felépítő „pontokat” aranyérmében mérjük, így vannak olyan frakciók, amelyek több, és vannak, amelyek kevesebb egységből állnak (olcsóbbak vagy drágábbak). A felszerelés-lista viszonylag egyforma a kalandoroknak, de oldalanként lehetnek eltérések.

Csapatunk Tagjai

A csapatunk tagjai játékról játékra fejlődnek, és ezzel új képességeket is szereznek, amelyeknek egy részét kiválaszthatjuk, míg más részét véletlenszerűen kapja a kalandorunk. Alapvetően ez egy régi stílusú terepasztalos játék, így sokkal több benne a randomitás, mint amit mostanság megszokhattunk (a kapott képzettséget általában kocka dönti el). Minden tettükkel a csapatunk tagjai XP-t, tehát tapasztalati pontot szereznek. Ezek olyan cselekedetek lehetnek, mint például részt venni az adott csatában és túlélni, vagy harcképtelenné tenni az ellenfél egyik hősét. Bizonyos mennyiségű XP után a karakterünk szintet lép, viszont van egy olyan szint, amikor a szintlépés helyett nyugdíjba vonul szeretett kalandozónk. Ezzel a játék azt reprezentálja, hogy elfárad és/vagy a tudását máshol hasznosítja az adott harcos.

Felszerelések, valamint a Pénz Értelme

A játékosok a Wyrdstone-jaikat aranyra is válthatják, amelyből felszereléseket vásárolhatnak a csapatuknak. Ez nagyon fontos, mert bizonyos időközönként ki kell fizetnünk a kalandoraink zsoldját. Ha ez valamilyen oknál fogva nem sikerül, akár el is hagyhat minket egy-egy harcosunk. A megszerezhető tárgyakkal egyre erősebb lehet a csapatunk. A fegyvereket, páncélokat és egyéb kiegészítőket a küldetéseken is megszerezhetjük, vagy megvásárolhatjuk a kereskedőktől (ha éppen van rá lehetőségünk). A felszerelések beszerzése attól függ, hogy a kívánt tárgy beszerzése lehetséges-e. Így gyakorlatilag minden fegyvernek van egy ritkasági szintje, amely befolyásolja, hogy tudunk-e ilyet szerezni magunknak. Például lehetséges, hogy bizonyos frakciók valamilyen fegyvert könnyebben beszerezhetnek, míg mások nehezebben.

Maga a Játék és Annak Küldetései

Ahogy a fentebbi sorokból kiderül, a játék kettő részre osztható: nevezzük makro- és mikrojátéknak. A makrojátékban menedzseljük a csatározóinkat, és eldöntjük, hogy merrefelé szeretnénk továbbhaladni. A mikro részében pedig megvívunk egy adott csatát, amely a kimeneteltől függően egy „keresési fázissal” ér véget. Ez a keresési fázis nagyban hasonlít a lapozgatós szerepjáték-könyvekhez, amelyekben pár opcióból választva eldönthetjük, hogy karaktereink mit tesznek, és annak minden következményét el kell tudnunk viselni. Így például lehetséges, hogy találunk egy kutat, aminek az aljába lemászva találhatunk plusz Wyrdstone-okat, de az is lehet, hogy lent ragadunk, és akkor többeknek kell segíteni kimenteni a szerencsétlen kalandorunkat, emiatt pedig kimaradnak páran a következő csatából.

Visszatérve a mikro játékhoz: a küldetések bár szépen ki vannak találva és érdekesek, általában arról szólnak, hogy minél előbb elijesszük (tényleg, jól olvassátok) vagy elpusztítsuk az ellenfelünk csapatát. Mit is jelent az a játékban, hogy elijeszteni? Egyszerűen, ha a Warbandünk létszáma egy bizonyos szám alá csökken, akkor dobnunk kell egy vezetőségi próbát; ha az nem sikerül, akkor egyszerűen véget ér a játék, mivel az adott csapat levonul a területről. Ilyenkor fontos, hogy amit magukkal hordoznak (például felvettek egy Wyrdstone-t), azzal együtt vonuljanak le az adott karakterek, viszont azok, akik harcképtelenné váltak, újabb próbát tesznek, hogy sikerül-e hazajutniuk, vagy esetleg valamilyen más dolog történt velük Mordheim sötét és veszélyes utcáin.

A játék a régi Warhammer Fantasy Battle (vagy ma már Warhammer The Old World) szabályaira alapul. Hasonló módon, mint a legtöbb skirmish játékban, itt is ki van dolgozva a mászás, ugrás és egyéb játékmechanikák, így akár karakterünkkel megmászhatjuk a legmagasabb tornyokat is, ha van rá elég időnk. A kalandorainkat egyesével kezeljük, és megpróbálunk a legjobb módon lavírozni a fedezékek és az ellenfelek között, hogy az előre vigye a küldetést. Mivel Warhammer Fantasyról beszélünk, általában a dobásaink célszámai igencsak magasak. Ez azt jelenti, hogy ha csak 4+ kell dobni, az már jónak számít, így a játék néha elhúzódhat, ha az adott karakterek nem találják el egymást. Mit is jelent, hogy elhúzódik? Tapasztalatunk szerint egy játék a modellek alacsony száma miatt maximum fél órát vesz igénybe. Így, ha elhúzódna a meccs, akkor is maximum 1 órát tart a játék.

Kampányok

Ahogy a legtöbb skirmish játékot, úgy a Mordheimnek is kifejezetten a kampányjátékok adják meg a sava-borsát (a liga- és kampányjátékokról egy másik tudástár cikkünkben is olvashattok). Mivel a karaktereink játékról játékre tapasztalatot gyűjtenek és fejlődnek, könnyen kialakíthatjuk saját csapatunk történetét, amely vagy elbukik, vagy dicsőségesen győz. A kampányoknak rengeteg célja lehet, és nagy szabadságot ad a kampányvezetők számára a szabálykönyv. Természetesen az alap célja általában a kampánynak, hogy minél több Wyrdstone-t küldjünk a megrendelőnknek, így ez az anyag többféle erőforrást is jelent (ugye, ebből kapjuk az aranyat is). Ettől függetlenül lehetséges az is, hogy minden csapatvezér a könyvtárat fosztogatja, és megpróbálja a régelveszett tudásfoszlányokat megtalálni, vagy éppen politikai foglyokat akarnak a börtönből kiszabadítani (reménykedve, hogy azok még ott vannak, és élnek valamilyen úton-módon). A célnak csak és kizárólag a képzelet szab határt, így a kampányoknak is! Hasonló módon mindenki máshogy képzeli el Mordheim utcáit, így nagyon sok modellezőnek és makettezőnek is ad alapot a műveihez. Egy korábbi cikkünkbe említettük meg a Mágustorony munkásságát a Mordheim tereptárgyakkal.

Összesítő

Mordheim városa nemcsak veszélyes, de tökéletes lehetőséget ad arra, hogy nagy kalandokba keveredjünk, és nemcsak a taktikai tudásunkat villanthatjuk meg, hanem a stratégiai készségeinket is. Bár a játékosközösségről nem ejtettünk szót, de érdemes tudni, hogy hatalmas létszámú versenyeket tartanak nemzetközi szinten, valamint hazánkban is többen játszanak ezzel a játékkal kicsiny csapatokban. Ugyanakkor a játékosbázis tovább fejleszti a játékot, annak ellenére, hogy a Games Workshop már lassan 20 éve nem foglalkozik ezzel a címmel. Nem szeretnénk említés nélkül hagyni a Mordheim videójátékokat, amelyeknek legnagyobb címe a Mordheim: City of the Damned névre hallgat. Ez a játék majdnem teljesen lemásolja a terepasztalos testvérének működését, és azért, hogy érdekesebb, valamint gördülékenyebb legyen a játék, a Third Person Shooter módot keveri össze a körökre osztott stratégiával. Száz szónak is egy a vége: ha szeretnétek picit nosztalgiázni, és szeretitek a szerepjátékokat és a terepasztalos társasjátékokat, akkor a Mordheim nektek lett kitalálva. Reméljük, legalább annyira élveztétek ennek a hosszú cikknek az olvasását, mint amennyire mi örültünk a megírásának.

A Hungarian Warhammer Community csapata

Írta: Liszka Gergely

Kövessetek minket Facebookon és Instagramon is!