Nemrég megszervezésre került a 24 órás figurafestő kihívás, a Brush Bash Challenge, amelyen Liszka Gergelyünk is részt vett. A továbbiakban egy kis élménybeszámolót olvashattok tőle.
Bevallom őszintén, hogy egy picit féltem ettől az eseménytől, mert nem vagyok az a személyiség, aki szeret ilyen sok időt alvás nélkül tölteni, de úgy gondoltam, hogy bevállalom, és megnézem, milyen a tűréshatárom, valamint mennyire tudok produktív lenni ezen a kihíváson. Mivel magam is szervezője voltam az eseménynek, természetesen korábban érkeztem, hogy ha bármilyen feladat adódna, tudjak segíteni Kálmán Balázsnak (ötletgazda és főszervező), de szerencsére minden flottul ment, és a festők is időben megérkeztek az eseményre. Nagy örömömre szolgált, hogy ilyen sok festőt láthattam ezen az eseményen, amelyre eddig nem volt még példa a HammerTime Cafe lassan 10 éves történetében.
Több motivációs cikket is olvastam ezekhez a kihívásokhoz, amelyekben kifejezetten a magabiztosságra buzdítottak, szóval alábbiakban ezért is fogalmazok úgy, hogy eldöntöttem: nyerek. (De később szinte hallottam Morgan Freeman hangját a fülemben: „That was the moment he knew he f*!ked up.” De erről majd később.)
12:00-kor el is indult a megmérettetés. Mivel tudtam, hogy különböző kihívások is lesznek, így párat félretettem a figuráimból, és elterveztem, hogy én leszek a legtöbb xeno figurát kifestő nyertese ennek a kihívásnak, amelyet a Leagues of Votann gyalogos figuráimmal igyekeztem teljesíteni 24 óra alatt. Nagy megdöbbenésemre nagyon kevés Warhammer 40.000 Imperium-figura került ecsetvégre, és most ugye én is az első xeno seregem festésével foglalatoskodtam. Magam részéről 30+ figurát vittem, és még azt hittem, hogy kevés lesz, ami később nem bizonyult igaznak. Ezt a seregemet egy picit infantry heavy-nek képzeltem el, így legalább 30 gyalogos figurával kellett készen lennem csak a Hearthkyn Warriorokból, amiből már jó pár készen volt, amelyeket a Liszkag Gaming streamjeimben is láthattatok.
Először nekiestem 1-1 warriornak, hogy újra memorizáljam a figurán lévő bitek festésének módját, azután pedig úgy gondoltam, hogy elkezdek szalagban festeni egy 10-es osztagot. Az első két figura festése 1-1 órát vett igénybe, és reménykedtem benne, hogy a futószalagon 1-1 szín felvitele sokkal gyorsabb lesz majd, de amellett, hogy figuránként ugyanannyi időre jött ki a festés, még a monotonitás is zavart egy picit. Így miután ezt az adagot befejeztem, visszatértem az 1-1 figura teljes megfestésére.
Gyakorlatilag így a 12 figurával 12 óra alatt végeztem, viszont közben megszakítottuk egy „hős” speed paintinggel és a xeno speed paintinggel, amelyekre 1-1 óra állt rendelkezésre. Fontos, hogy a figuráim minőségére én a TTQ-t lőttem be, szóval nem az volt a cél, hogy olyat fessek, amely versenyeken vagy egyéb nagyobb festőrendezvényen is indulhasson. Ugyanígy a talpak kifestéséről lemondtam ezen az eseményen, majd azokat megfestem magamnak itthon.
Volt olyan induló, aki csak egy pár figurát festett meg ez idő alatt, viszont olyan gyönyörűen, hogy azt leírni nem lehet. Innen is köszönöm a sok tanácsot Kiefer Róbertnek és Gautier Bálintnak! Bár 12 óra munkáját egészen gyorsan leírtam, de nem beszéltem még a hangulatról. Természetesen, ha valaki csak benézett az eseményre, akkor azt vehette észre, hogy mindenki csendben koncentrál a munkájára, de aztán a „nagyobb” csendek után mindig felreppent egy téma vagy éppen egy jó poén, amelyet közösségileg beszélgettünk át, vagy éppen tetéztük egymás vicceit.
A kihívás hangulata fergeteges volt! Tanácsokat kértünk a tapasztaltabb festőktől, jókat nevettünk együtt és disputáltunk az élet és természetesen a figurafestés rejtelmeiről.
Miután az első 12 óra eltelt, úgy már többen átestek az első holtpontjukon. Azért ennyi időn keresztül figyelni és próbálni szépen festeni, kimeríti az embert. Ugyanígy, hogy kevésbé legyen számomra is monoton az elfoglaltság, nekiestem az Einhyr Hearthguard figuráimnak, mivel ilyet még nem is festettem eddig. Miután kifestettem egyet, újabb változatosságra vágytam, így a Brokhyr Iron-Master segédjeinek estem neki. Miután kifestettem egyet közülük, rájöttem, hogy a gyalogsággal kellene tovább haladnom, mivel abból van a legtöbb, és azon kellene túlesnem. Így volt, hogy olyan reggel 9-ig ezekkel dolgoztam. Itt azért ti is láthatjátok, hogy a fáradtság egy picit úrrá lett rajtam, mert csapongtam a projekte között. Hajnalban, mivel látta Kálmán Balázs is, hogy sokan fáradtak, egy kisebb kvízzel készült nekünk, amelynek az ébrentartás volt a lényege, majd picivel később Gautier Bálint egy kifejezetten festőtechnikákra kihegyezett kérdéssort is összeállított, hogy még jobban megmozgassuk az agyunkat. Bevallom, hogy Balázsnak a kvízötletét én az elején elvetettem, mert úgy gondoltam, hogy nem lesz rá lehetőség, hogy egy tényleges kvízt lebonyolítsunk, de utólag nagyon hasznosnak találtam, és bárcsak lett volna vagy még 5 ilyen, mert akkor lehetséges, hogy kevésbé éreztem volna magamat fáradtnak. Reggel 09:30 körül már kezdtem érezni, hogy úrrá lesz rajtam a fáradtság, és picit már mást is csináltam volna a figurafestésen kívül, míg olyan 10:08 perckor azt mondtam, hogy nekem ez nem fog menni (itt már tisztán hallottam Morgan Freeman fentebb említett szavait).
Mivel magamban már nem találtam erőt a figurafestéshez, és a párom is (Geőcze Sára, akit sokan ismerhettek a HammerTime Cafe-ból) már nagyon fáradtnak érezte magát szintén, úgy döntöttem, hogy meghúzom a határt, így picivel több, mint 22 óra figurafestés után, amelyen 20 figurát befejeztem és 2-őt elkezdtem, kiszállok a kihívásból. Biztos voltam benne, hogy valamilyen különdíjat el tudnék hozni, de egyszerűen nem találtam magamban hozzá erőt, hogy a 24 órát teljesítsem. Szóval ezek után picit segítettem az adminisztrálásban és a pakolásban, majd hazamentem pihenni. Bevallom, picit csalódott voltam, mert szervezőként, ráadásul nagyon elszánt elmével, én voltam az első, aki azt mondta, hogy nem bírja tovább. Szerencsére minden flottul ment utána is, és mindenki szerencsésen hazaért a nagy kihívás után, amelyben nagyon sokan egyéni rekordot állítottak fel, és közösségi módon szintén egy 24 órás kihívást teljesítettünk.
Ami érdekes volt, hogy egyébként a figurafestési sebességem hasonszőrű figuráknál egyre csak növekedett. Az utolsó figurát 36 perc alatt festettem meg a nulláról (alapozott figurákkal dolgoztam). Emellett több olyan figurafestő is volt, akinek a festési minősége a kihívás előttől a végére jelentősen javult. Továbbá pedig olyan motivált lettem a figurafestéshez, hogy gyakorlatilag azonnal folytatni akartam a pihenésem után, pedig azt gondoltam, hogy „figurafestésiunduritiszem” lesz. Egyszerűen jó volt látni, hogy haladok a projektjeimmel, és nem stagnál a dolog.
A tapasztalatok alapján több következtetésre is jutottam. Az egyik és legfontosabb, hogy ha 24 órán keresztül szeretne az ember festeni, akkor érdemes minél változatosabb figurafelhozatalt vinni, a bonyolultabb figuráktól a nagyon könnyűkig, mert a monotonitás kegyetlenül megöli az ember motivációját. A másik, hogy érdemes minél többet aludni a kihívás kezdetéig, tehát ha van rá lehetőség, akkor az ágyból közvetlen a kihívásra menjen az ember, mert úgy éreztem, hogy nekem a reggeli korán kelés az, ami miatt nem tudtam teljesíteni a kihívást (gyakorlatilag 29 órát voltam fenn egyhuzamban így).
Így zárógondolatként szeretném megköszönni Kálmán Balázsunk munkáját! Nagyon sok energiát és ötletet tett bele ebbe a rendezvénybe. Emellett megköszönném drága munkatársaimnak, a HammerTime Cafe-ban, a kitartó munkát és a figurafestők ellátását! Végül, de nem utolsósorban pedig a sok figurafestőnek, akik emelték a fényét ennek a rendezvénynek. Gratulálok mindenkinek az elért eredményekért! Nem találjuk lehetetlennek, hogy jövőre újra megrendezésre kerüljön ez a rendezvény, és akár egy rendszeres eseménye legyen a figurafestő közösségnek.
Írta: Liszka Gergely
Kövessetek minket Facebookon és Instagramon is!
