Nemrég beszámoltunk, hogy Hruskó Gergő indul az LVO 2025 Warhammer 40.000 versenyén. Nagyon sok előkészülete volt Gergőnek erre a versenyre és véleményünk szerint nagyon szépe eredményt ért el.
Fogadjátok szeretettel a beszámolóját a versenyről!
Izgatottan sétáltam ki az Expóra, ahol az LVO idén meg lett tartva. Egészen másfél órával az első kör előtt már kint voltam, mert nagyon nem szerettem volna eltévedni. Maga az esemény egy hatalmas épületben lett megtartva, ahol ameddig a szem ellátott, csak asztalok és asztalok voltak.
Várakozás közben elkezdtem beszélgetni egy denveri csapattal, akik annyira vendégszeretőek és kedvesek voltak, hogy mindkét nap végig megkerestük egymást meccsek között és után, együtt ebédeltünk, és szombaton még vacsorázni is meghívtak.
Ideje volt azonban elkezdeni a tornát is, és az első ellenfelem egy Ork játékos volt. Először nagyon megijedtem, hiszen pont egy Ork meccsen kaptam ki pár hete nagyon keményen, de gyorsan megnyugodtam, a mostani ellenfelem egy másik fajta sereget játszott.
1. meccs – Orkok ellen
Ez a meccs eléggé jól sikerült, egy szerencsés dobás után meghalt az összes infiltrate egysége, így tudtam agresszívan lőni őt anélkül, hogy odaértek volna a fontosabb közelharci orkjai. Végül pedig az Adrax vezette Bladeguard veteránok sikeresen kicsalogatták a legfőbb Ork vezért, Ghazghullt is, aki a következő körben kapott is egy teljes sortüzet a Drop Podban tartózkodó lángszóróktól. A meccs maradékja főleg csak takarítás volt ezután, és így az első fordulót sikeresen megnyertem 95–69-re.
Ezután volt időm ebédelni egy jót, a helyszínen azonban enyhén drágák voltak az ételek, amire a denveri barátaim is felhívták a figyelmet. Kénytelen voltam azonban megvenni a 14 dolláros szendvicset, mivel nagyon más opcióm nem akadt.
Érkezett is viszont a következő sorsolás, és a második meccsemet World Eater-ek ellen játszottam. Ez nekem kedvezett, ugyanis az én seregem közelről lő nagyot, míg az övé közel kell, hogy jöjjön, megütni engem.
2. meccs – World Eater-ek ellen
Egy konzervatív kezdés után neki érkeznie kellett is, ezúttal Vulkan volt a csali, akit Kharn az áruló gyors ütemben ki is végzett, így viszont kint volt a semmi közepén, és a Drop Podban ülő lángszórók azonnal meg is bosszulták a hadvezérem halálát: egy sortűzből ugyanis esett mind a 10 berzerker és maga Kharn is. A tábla többi részén is jól álltam, egy jól időzített Heroic Intervention használatával a kapitányom feltakarított középen, míg a másik oldalt Adrax túlélt egy sortüzet az ellenfelem Forgefiendjétől, így innentől kezdve megint csak takarítanom kellett, bár a küldetés jóvoltából olyan sok pontot nem tudtam írni, de így is nyertem 70–57-re .
A meccs fénypontja azonban a lieutenant-om volt, aki 3 körön keresztül túlélte a közelharcot, illetve minden saját körömben menekült a sarokba, így nemcsak magával rántott 2 teljes egységet, akik a meccs végéig vissza se tértek, de még az Assassination másodlagos küldetést is 3 körön keresztül megakadályozott.
A nap végén pedig egy Black Templar sereget kaptam ellenfélnek, amit tudtam, hogy nehéz lesz megnyerni, amiben az se segített, hogy nekem kellett kezdeni, és a küldetés Purge the Foe volt, így az ellenfelem mindvégig hatalmas lépéselőnyben volt.
3. meccs – Black Templars
A meccset végig közel tudtam tartani, sikerült kicsalogatni és megsemmisíteni majdnem minden egységét, azonban egy utolsó Sword Brethren és a két hozzácsatolt karaktere túlélte az 5. körben az overwatchomat, és éppen hogy meg tudta ölni Vulkant, ami 9 pontot ért neki, így 78–82-re elveszítettem a meccset. Ez volt mindenképpen a legszorosabb meccsem, egy-két dobáson múlott csak, illetve a meccs után beszélgetve az ellenfelem is megállapította, hogy bármelyik másik küldetésen jó eséllyel kikapott volna. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem érdemelte meg, szuper játékos volt, és egészen a rájátszásba is bejutott végül.
Így az első napot pozitívan zártam egy 2–1-es kezdéssel. Habár enyhén frusztrált az utolsó meccs, tudtam, hogy nem tudok már mit tenni ezzel, jobban járok, ha a holnapra készülök, hiszen a következő ellenfelek ki is lettek sorsolva még éjjel.
A második nap első meccse Space Wolfok ellen volt, aki egy úgynevezett „statcheck” fajta sereget játszott, 30 Wulfen-nel és 18 Thunderwolf Cavalry-val. Ezek mind Toughness 6-os testek 4+os invullal, így egy ilyen egység megölése nemcsak nehéz, de iszonyat kiszámíthatatlan is.
4. meccs – Space Wolves „statcheck” lista
Amit az ilyesfajta seregek nagyon szeretnének, az az ellenfél teljes betolása a saját zónájába, aki így nem tud semmilyen pontot szerezni, miközben pánikolva próbálja takarítani a sok egységet. Tudtam, hogy nagyon fontos lesz emiatt a kezdés, a dobást viszont elvesztettem, így azonnal tudott is jobban helyezkedni az ellenfelem, anélkül, hogy a sok egysége, ami eleinte kilógott, akármiféle lövést kapjon. Az én első körömben döntés előtt álltam: lehozhatom a Drop Podot azonnal, hogy egy egységet eltakarítson, és aztán az ő körében overwatcholjon is egyet, viszont utána azonnal meghalna, amivel elvesztem a legnagyobb sebzésemet; vagy hagyjam kint egyelőre, és reménykedjek, hogy a második körben lesz még hova felhelyeznem.
Az első mellett döntöttem, azonban az ellenfelem jól dobott, és egy farkas túlélte a Drop Pod teljes sortüzét, ami azt jelentette, hogy a második körben a kapitányom kénytelen volt azzal az egy farkassal foglalkozni, míg mögötte az egységének a nagy részét lemészárolták. Innentől kezdve oda-vissza osztottuk a pofonokat az ellenfelemmel, őszintén arra leegyszerűsítve a meccset, hogy képes vagyok-e időben megölni mindenét. A legfontosabb pillanatban azonban egy hihetetlen (15/18 50–50-et megdobott) dobással nemcsak túlélte a Bladeguardok támadását egy Wulfen egység, hanem visszakézből le is vette az enyémet. Ez pedig azt jelentette, hogy nem volt elég szusz a sereg maradékában, így 63–77-re ezt a meccset is elvesztettem.
Az ötödik meccsem megint Ork ellen volt, aki azonban egy nagyon sajátos listát hozott: 2 Gargantuan Squiggoth egysége is volt, amikről én még nem is hallottam.
5. meccs – Ismét Orkok, két Gargantuan Squiggoth-tal
Ez a meccs jól indult, 2 nagyon jó másodlagos küldetést húztam, egyedül annyit kellett tennem, hogy egy infiltráló karakterét a Lancerrel eltávolítom. Az ellenfelem azonban egy dupla 6-os dobással megakasztott, így kénytelen voltam beküldeni a lieutenantom, hogy azt az 1 sebét befejezze. 2 lövést ad le ugyanis anti-infantry 4+-szal és devastating wounddal, így elég 2 kockából egy legalább 4-est dobnom. Ez persze nem történt meg, majd közelharcban az ellenfelem megdobta mindhárom 5+os védését is. Reméltem, ez lesz a balszerencsém vége, hiszen a következő körében nem nagyon tudott mit csinálni, csak jönni felém, én pedig a második körömben mindenemet kiküldve lőttem rá.
A köröm végére mindössze Ghazghull és 1 testőre maradt fenn, egy Squiggoth 2 woundon, benne 10 Flash Gitz, és otthon egy Gretchin, míg nekem egy Dreadnought kivételével minden. A kocka azonban nagyon ellenem dolgozott ezentúl: a Squiggoth túlélte az overwatchom, a mentőimet nem tudtam megdobni, míg az ellenfelem eltakarított mindenemet az egyik oldalt. Az én harmadik körömben az utolsó Squiggoth egy gránátba belehalt, megöltem Ghazghull utolsó testőrét és még Makarit is, illetve a Gretchineket a saját objektíváján, így mindössze egy dühös Ghazghullal kellett foglalkoznom és pár megmaradt Flash Gitz-cel. Itt azonban újra cserben hagyott a kocka: Ghazghullt 1 életen hagytam, miután megdobott 4 invult az 5-ből, én pedig egy d6-os sebzést 1-ből 1-re újradobtam. A vége így szorosabb volt, mint szerettem volna, azonban sikerült megelőzni, és az utolsó körömben mindent megsemmisíteni, így 64–63-ra sikerült ezt a meccset is megnyerni.
Az utolsó meccsre reménykedtem, hogy egy kedvező ellenfelet kapok újra, és az imáim meg is lettek hallgatva, ugyanis Chaos Knight ellen zártam. Nekem a Knight az egyik legjobb lehetséges meccsem, hiszen az Oathom és Detachment szabályomnak köszönhetően szinte mindenhol 2+-on sebzem őket, illetve nem tudják kizárni a Drop Podot sehogy se.
6. meccs – Chaos Knights
A meccs tökéletesen is ment: egy ravasz Rapid Ingress-szel befért a Drop Podom középre, elkerülve minden lövést, majd még overwatcholni is tudtam velük, hogy egy aranyos kis War Dog ne érjen be. Innentől pedig tényleg nagyon egyszerű volt, minden körben 2 teljes Knightot megöltem, így a 4. és 5. kört már csak leszámolni kellett, az utolsó meccsemet ezzel 82–51-re zárva.
Összességében így 4–2 lett a végeredményem, 2 nagyon szoros vereséggel, úgyhogy véleményem szerint panaszra nincs is okom. Sikerült a célkitűzésem, miszerint minden meccsen legalább 60 pontot szerettem volna írni, és találkoztam a Vanguard Tactics sarokban a példaképeimmel is, így ez az LVO egy nagyon pozitív élmény volt. Már csak a hazaút maradt, ami időeltolódás miatt egy teljes nap, de úgy érzem, ez egyszer az életben megéri egy ilyen eseményért.
Nagyon szépen köszönjük Gergőnek az élménybeszámolót a versenyről!
Az elért eredményeivel 550 indulóból a 150. helyet szerezte meg, ami szerintünk kimagasló teljesítmény a világ legnagyobb Warhammer 40.000 versenyén.
Gratulálunk neki, és reméljük, hogy ez a beszámoló sokatoknak meghozta a kedvét a nemzetközi versenyzéshez – bízunk benne, hogy a jövőben még több magyar játékost láthatunk külföldi asztaloknál is!
Addig is ajánljuk mindenkinek a Brave Souls: Reloaded versenyeinket, amelyek mindegyike kezdőbarát, így könnyen csatlakozhattok a versenyző játékosok közösségéhez! Ha szeretnétek belekezdeni Gergő seregébe, akkor böngésszétek a HammerTime Cafe webshopját a Space Marine figurákért!
