„Bubók, váladék, vér és belek! Kelések, takony, rothadás és genny! Hólyagok, láz, síró fekélyek! Sebeidből árad a fertő!”
— Harci ének, melyet a Plaguebearer Daemonok zengenek csata közben.
Bevezető
Nurgle a betegség, rothadás, halál, kétségbeesés és újjászületés Káoszistene, akit követői gyakran „Nagyapó Nurgle”-ként emlegetnek. A halandók kétségbeesése különösen táplálja erejét. A középkori járványok idején ébredt fel teljesen a Warp-ban. Bár a fertőzések és járványok okozója, Nurgle mégis az élet és túlélés groteszk istene is, aki a bomlást az élet körforgásaként értelmezi. Követői között vannak fertőzésterjesztők és olyanok is, akik erőt merítenek szenvedéseikből. Nurgle szent száma a hét, színei a rothadás különféle árnyalatai. Járványok idején hatalma tetőzik, démonai pedig a fertőzött világokon jelenhetnek meg. Bár sokan szenvednek „ajándékaitól”, csak kevesen imádják tudatosan. Jelenleg Nurgle fogva tartja Isha Aeldari istennőt, akit kísérletekhez használ fel új betegségek létrehozására, míg Isha titokban próbálja eljuttatni a gyógymódokat a halandókhoz.
Pestis Isten
Nurgle az Immaterium négy nagy Káoszistenének egyike. Leggyakrabban „Lord of Decay” néven emlegetik, de számos más címe is ismert, mint például a „Fly Lord”, „Plague Lord”, „Great Corruptor” és „Master of Pestilence”. Nurgle hatalma végső soron az entrópiában, a halandóságban, a betegségekben és a fizikai romlásban testesül meg. A négy nagy Végzetes Hatalom közül Nurgle az, aki leginkább beavatkozik a halandók mindennapi életébe. A tomboló lázak és rázó hidegrázások formájában már születéstől kezdve érezteti hatását, és kevesen vannak, akik teljesen elkerülhetik érintését. A Pestis Istent olykor „Lord of All”-nak is nevezik, mivel minden – bármilyen erősnek vagy tartósnak tűnik – végül a rothadás és az entrópia martaléka lesz. Minden Káoszisten a halandó lények által generált reményeket, félelmeket és erős érzelmeket testesíti meg az Immateriumban. Nurgle esetében a haláltól és a betegségtől való félelem adja a legnagyobb hatalmát. A halandók öntudatlan reakciója erre a félelemre – a kétségbeesett ragaszkodás az élethez – megnyitja lelküket előtte. Egy szülő halk imája lázas gyermekéért, vagy egy haldokló kétségbeesett könyörgése még egy napért: ezek Nurgle tápláléka. Hatalma akkor éri el csúcspontját, amikor világjárványok söpörnek végig a galaxisban. Amikor milliárdok esnek áldozatul az újabb fertőzéseknek, Nurgle ereje akár a többi Káoszisten, még Khorne fölé is kerekedhet időlegesen. Máskor viszont visszahúzódik, és csak a megfelelő körülmények beköszöntével tör ki újra.
Nincs semmi a teremtésben, ami ne lenne alávetve a rothadásnak. Egyetlen civilizáció sem állhat örökké ellenségei mesterkedésével szemben, egyetlen király sem élheti túl vetélytársai cselszövését. Még a False Emperor sem, akit ezrek imádnak áldozattal és Tech-priestek tömegei támogatnak, menekülhet el az idő vasfoga és az elkerülhetetlen vég elől. A kérdés csupán az, mi történik akkor, amikor a vég elérkezik. Nurgle a válasz erre a kérdésre. Minden elkerülhetetlen vég egy új kezdetet is magával hoz. Amikor egy Catachan Spiker elkap egy óvatlan Imperial Guardsmant, a katona élete véget ér, de új Spiker születik. A rothadó hús, amely lehull egy beteg underhive gengszter karjáról, a csatornában a plague-rats élőhelyévé válik. Egy elbocsátott Rogue Trader is új lehetőségek után kutat. Nincs olyan befejezés, amely ne hordozná magában az újjászületés reményét. Épp emiatt az élet elkerülhetetlen törvényszerűsége miatt nevezik sokan Nurgle-t „Lord of All”-nak – mert nincs olyan dolog, amely ne szolgálná céljait. Valójában egyetlen lény, cselekedet vagy esemény sincs, amely ne vinné előre terveit. Nurgle akár hátra is dőlhetne, és nézhetné, ahogy az univerzum kibontakozik terve szerint. De ő nem ilyen. Túlságosan tele van energiával és lelkesedéssel ahhoz, hogy tétlenül üljön.
Kúriájának mélyén fertőzéseket kotyvaszt – testi és eszmei kórokat egyaránt –, amelyeket követői segítségével szabadít rá a halandók világára. Örömmel fogadja az ellenállást, mert minden új védekezés tanulságokkal szolgál számára. Minden gyógymód újabb, még pusztítóbb betegséget szül. Minden ellenséges győzelem olyan árat követel, amely sebezhetővé teszi őket Nurgle változó kórjai előtt. Ilyen Nurgle természete. Az ellenállás önpusztító. A változás csupán késleltetés. A menekülés és a tagadás időt nyer, de szenvedés árán – és az időnek nincs értelme a Káosz Birodalmában. A galaxis különféle értelmes fajainak krónikái gyakran állítják, hogy Nurgle megront és pusztulást hoz. Ez részben igaz, de értelmezésük szűk látókörű, és nem képesek megragadni a teljes igazságot. A primitívebb fajok jobban értik Nurgle elkerülhetetlen természetét. Az élet harc és leépülés. A hajnal elhozza az alkonyt, az pedig az éjszaka elviselését. Ha valaki képes lenne figyelemmel kísérni birodalmak felemelkedését és bukását, csillagok születését és pusztulását, az biztosan felismerné Nurgle jogos helyét mint a végzet pásztora. Csak Nurgle rothadás iránti vonzalma és a betegségek kellemetlen természete akadályozza meg, hogy többen elfogadják az igazságát. Nehéz lehet elhinni, hogy egy végtag rothadása vagy a beleink kihányása áldás – pedig az. Még az Emperor of Mankind rothadó teste is, amely az Arany Trónuson ül, Nurgle nagyságát és igazságát hirdeti. Naponta ezer lélek adja testét és lelkét e hamis bálványnak, hogy fenntartsa rothadó jelenlétét. Hiábavaló harc ez, de az áldozatok nem mennek kárba – Nurgle célját szolgálják. Minden halandó, aki elesik, új életet és új reményt hoz. Ez Nurgle kereskedelme. A hús az ő valutája, és a remény az a kamat, amelyet befektetéseire fizet. Nurgle valóban mindennek a természetét testesíti meg, ezért méltó a „Lord of All” címre.
Manifesztáció
Amikor a Pestisúr fizikai formájának dicsőségét próbáljuk megérteni, azok, akiknek megadatik a kiváltság, hogy titkos szövegek lapjain – elrejtve a Black Library mélyén – olvassanak róla, nem állnak előnyben a primitív harcosokhoz képest, akik kormos tábortüzek körül gyülekeznek a Kill Kroozer csatahajókon portyázó Orkok között. Nurgle, akárcsak a többi nagy Káosz Isten, nem rendelkezik egyetlen formával, amelyet fel lehetne jegyezni, meg lehetne osztani, elemezni vagy akár csak elképzelni. Fensége felfoghatatlan a halandó elme számára. Gyakran hímneműként hivatkoznak rá, noha – mint minden, pszichikus energiából létrejött Káosz Isten – valójában nincs neme. Ennek ellenére, ha valaki beleássa magát Nurgle-hez kapcsolódó mítoszokba és galaxis-szintű legendákba, bizonyos közös vonások kirajzolódnak. Míg más istenek a Káosz Birodalmában tucatnyi, sőt százféle ábrázolással bírnak, a Pestisúr megjelenésének változatai jóval ritkábbak. A történetek és mondák kivétel nélkül visszataszító módon írják le őt.
A beszámolók szerint hatalmas, felpuffadt, humanoid alak, teste rothadástól dagadt. Bőre nekrotikus, felszínét gennyes sebek, dagadó bubók és szivárgó nyílt sebek borítják. Belső szervei – rothadás által eltorzítva – kiszakadnak repedezett bőrén át, és mint scrofulás szőlőfürtök lógnak hatalmas hasán. Egy hatalmas rothadó hústömeg, nyitott sebekkel és tátongó nyílásokkal, amelyekben kisebb démoni szolgái – a Nurglings – játszanak és viháncolnak, kitörnek gennyes hólyagjaiból, miközben azok mocskos váladékát szopogatják. Gennyes kelései bűzt árasztanak, beleiből állandóan romlott váladék ürül. Undorító, gennytől csöpögő testét zümmögő legyek sűrű felhője kíséri. Körmei alatt nyüvek és egyéb dögevő élőlények raknak petéket, amelyek körül ciszták fejlődnek, ezek időnként felhasadnak, és kibocsátják bűzös tartalmukat. Talán igazak ezek a történetek. Talán nem. Ám ez nem számít – bármi is lakozik Nurgle Kertjének közepén elterülő kastélyban –, nem lehet tagadni, hogy teremtményei egyszerre undorítóak és csodálatra méltók, és hogy az a boldogság, amellyel munkáját végzi, fertőző. Még ha egyik történet sem megbízható teljesen, a köztük levő hasonlóságokat nem lehet figyelmen kívül hagyni – és ezek nem csak a sebei, kitüremkedő belei vagy elképesztő bűze körül forognak. A rothadás és pusztulás Nurgle természetének része, de úgy tűnik, a vidámság és lelkesedés is. Ez Nurgle ellentmondásos lényege.
Valóban, lehet, hogy az ő végtelen energiája, az az öröm, amellyel munkáját végzi, és a kiapadhatatlan jókedve az, ami annyiak elméjét felőrli, akik megpróbálnak elgondolkodni rajta. Nehéz elhinni, hogy egy dagadt, bűzös, pestist terjesztő lény ilyen derűt sugározhat, és törődhet azok milliárdjainak sorsával, akiken a legborzalmasabb kórjait elhintette. Megpróbálni ezt a két ellentétes vonást összeegyeztetni – a borzalmat és a vidámságot – maga az őrület kapuja. Akik erre képesek anélkül, hogy beleőrülnének, szerencsések. Ők megtették az első lépést afelé, hogy megértsék a Nagy Romlás eljövetelét. Ellentétben kevésbé „megvilágosodott” társaikkal, csak ők ismerik fel, hogy a Pestis Isten fáradhatatlan kertésze a rothadásnak, aki folyamatosan azon dolgozik, hogy a lassan erodálódó világ, amelyet valóságnak nevezünk, felkészüljön groteszk apoteózisára.
Filozófia és módszerek
Bár Nurgle szolgái igyekeznek minden megmaradt életnapjukat kihasználni, hogy elodázzák az elkerülhetetlent, el kell fogadniuk végső halálukat. Ugyanakkor hinniük kell az újjászületés elkerülhetetlen valóságában is. Ez a remény az, amit a Pestisúr ajándékozott nekik – valami új és dicsőséges eljövetelének ígérete, mely megnyugvást hoz. Ez a remény Nurgle saját világegyetem-működésének megértéséből fakad. Ahogy követői elfogadták istenük tanításait, úgy Nurgle maga is rég elfogadta, hogy a hanyatlás minden dolog végét jelenti – de hogy e hanyatlásból új élet sarjad. A bomlás minden csata győztese, ellenség, amellyel szemben nincs ellenállás. Ezért használja Nurgle a bomlást fegyverként, eszközként és tanító eszközként hívei irányítására. A bomlás áll filozófiája és módszerei középpontjában. Újraformált testtel és megújult céllal megáldva Nurgle szolgái eszközei lesznek végső céljában – a „Nagy Romlás”, az univerzum végső átalakítása. A halandók és Daemonok – mint a bomlás edényei és megtestesítői – élő üzemanyagként szolgálnak a nagy körforgás működtetésében, pusztán rothadó, fertőző jelenlétükkel is a Káosz Birodalmában és a halandó világban.
A hanyatlás dicsőséges
Kevesen fordulnak Nurgle felé abban a hiszemben, hogy könnyű utat kínál a hatalomhoz vagy a dicsőséghez. Ő nem ígér befolyást, brutális erőt vagy hedonisztikus túlzásokat, mint más istenek. Akik hozzá fordulnak segítségért, nem álmaik megvalósítását keresik, nem ellenségeik eltiprását, és nem az általános imádatot. Nem, a legtöbb halandó, aki a Pestisúr rothadó ölelésébe menekül, csupán valamilyen szenvedés végét kívánja. Betegség sújtotta őket, fertőzés marcangolta testüket, vagy más gyötrelem elől menekültek. Néhányukat nem is ő keresi, hanem Nurgle egyik hírnöke találja meg őket, és alkut ajánl. Mindegy, hogy önszántukból fordultak hozzá, vagy ők maguk lettek kiválasztva – az alku sosem úgy alakul, ahogy várták. Kétségeik és félelmeik szertefoszlanak. Többé nem bénítja őket a kétségbeesés és a nyomor. Ám betegségeik nem tűnnek el – sőt, újabb fertelmek csatlakoznak hozzájuk. Új kelések, hólyagok, gennyes sebek jelennek meg, bennük nyüvek és férgek. Hasaik felpuffadnak, bőrük feszül a kiforduló belek között. A régi sebek újra felszakadnak, friss fertőzéseket vonzva. Az a betegség, amely elől menekültek, örök társuk lesz.
Ez Nurgle első tanítása – hogy a hanyatlás elkerülhetetlen, de egyben dicsőséges is. E felismerés világosságot hoz követőinek. Ha minden elrothad, akkor minden pillanat ajándék. Miért ne használnánk ki e perceket, hogy formáljuk a jövőt és helyet biztosítsunk magunknak benne? Miért merülnénk önsajnálatba, amikor annyi tennivaló van, és olyan kevés az idő? Ahogy e gondolatok végigszáguldanak az új hívek elméjén, ráébrednek – a fájdalom tompul. Az új fertelmek, gennyes rothadások ellenére a szenvedés enyhül. Megjelenik a remény. Számukra, Nurgle újsütetű gyermekei számára, mintha felszállna a reggeli köd, és a világ új szemmel tárulna fel. Miért is panaszkodtak korábban betegségeik miatt? Miféle önző vágyak gátolták őket abban, hogy felismerjék igazi céljukat? A rothadás, ez a dicsőséges rothadás, állandó társuk lesz – tanítja, vezeti őket, és emlékezteti őket: kimondhatatlanul szerencsések, hogy Nurgle kiválasztotta őket ajándékaira. Sőt, sokan úgy vélik, hogy az a kór, ami először sújtotta őket, nem volt más, mint Nurgle első ajándéka. És e tudásból nem harag, hanem öröm születik. Úgy hiszik, kiválasztottak – Nurgle igazi bajnokai lettek.
A hanyatlás bajnokai
A legtöbb, Nurgle áldásában részesülő lény nem lesz több, mint egy jelentéktelen, de hasznos nyűv a rothadó univerzum holttestének szétmarásában. De azok, akik kiemelkednek közülük, Nurgle filozófiájának megtestesítői, és sötét, eltorzult formája visszaköszön rajtuk – kétség sem fér hozzá, melyik Végzetes Hatalom birtokolja lelküket. Ezek a Pestisúr halandó bajnokai – és az ő undorító tetteik által valósul meg Nurgle legtöbb nagyszabású terve a Nagy Romlás útján. E bajnokok gyakran Nurgle képére formálódnak. Ez nem meglepő. A Legfőbb Szennyezettek Nurgle kicsinyített (bár még mindig hatalmas) másai, és ezeknek az undorító lényeknek ürülékeiből születnek a Nurglingek – még kisebb másolatai teremtőiknek. Ugyanígy a halandó bajnokok is puffadt, bűzlő, szivárgó hústömeggé válnak, kiömlött belekkel, elhalt sebekkel, s mindenféle borzalommal teli testtel. Legyek rajzása veszi körül őket, és nyomukban Nurglingek viháncolnak a hátrahagyott nyálkás nyomvonalban.
Más Káosz Istenek szolgáival ellentétben Nurgle bajnokai nem haboznak bemerészkedni a legbüdösebb, legszennyezettebb helyekre. Nincs pöcegödör vagy fertőzött csatorna, amely elriasztaná őket. Nincs karanténzóna, ami visszatartaná őket. Ha egyszer szagot fognak, semmi nem téríti el őket a vadászattól. Az eltökéltség, amit Nurgle tanításai beléjük nevelnek, jól szolgálja őket. A kisebb hívek sem rettennek vissza bajnokaik förtelmes állapotától – sőt, ihletet merítenek rothadó testük torz szépségéből, a bűzös hús illatából, és abból a romlásból, amelyet Nurgle Nagyapó nevében véghezvisznek. Minden követő előbb-utóbb Nurgle képére formálódik. Némelyek már eredetileg is hasonlítottak rá – ezért is választotta őket. Ám Nurgle több, mint puszta alak. Ő maga a filozófia is. A halandó bajnokok és sok kisebb hívő fokozatosan úgy kezd gondolkodni, ahogy ő – bár halandó elméjük korlátozott –, de Daemon bajnokai értik meg őt igazán.
A Legfőbb Szennyezettek úgy ismerik Nurgle-t, ahogyan halandó soha nem fogja – még egy Daemon Herceg sem. Ők istenük közelében élnek, terveinek részesei, sokkal inkább, mint bármely Pestishordozó vagy egyéb démoni szolgáló. Nincs helye irigységnek vagy intrikának Nurgle Kertjének világában. Még a Daemon Hercegek sem vágyakoznak többre – elfogadják sorsukat, ahogy Nurgle tanította nekik. Ez más, mint a többi Végzetes Hatalom viszonya démonjaival. Más istenek kedvüket lelik a halandók elcsábításában – hamis ígéretekkel láncolják őket magukhoz, s szolgáik inkább rabok, mint követők. A halandók kiszámíthatatlanabbak, ezért érdekesebbek számukra. Nurgle viszont tudja, hogy legtöbb halandó híve kétségbeesésből fordul hozzá. Ám démonai – különösen a Legfőbb Szennyezettek – valódi szeretetet éreznek iránta. Ő pedig ezt örömmel viszonozza – hiszen ez is egy körforgás. Éppen ezért Nurgle nagy érdeklődéssel és büszkeséggel figyeli démoni szolgái munkáját. Nurgle és bajnokai vágyai egyek. Mind tudják: a Nagy Romlás a magasabb cél, amit szolgálniuk kell – s ezt elszántan, elégedettséggel teszik.
A Nagy Játszma
A nagyobb Káosz istenek végső soron mind ugyanarra törekednek. Mindegyikük arra vágyik, hogy megdöntse a világegyetem jelenlegi rendjét, és uralmat szerezzen a Káosz Birodalma és a halandók világa felett is. A kérdés, hogy ezt miként érjék el, és hogy végül melyik úr lesz a világmindenség egyetlen ura, mindegyik Sötét Isten szerint más választ kíván. Slaanesh az egész létezést egy játszótérré formálná, ahol ő és szolgái örökké új élvezeteket fedezhetnek fel. Khorne-nak nincs más vágya, mint hogy minden koponyát és vércseppet begyűjtsön, és azokból rakja le új birodalma alapjait. Tzeentch-nek bizonyára megvannak a saját tervei arra, hogyan nézne ki egy kifacsart valóság, amit a saját képmására formált, de ezekről nem árul el semmit. Lehet, hogy még ő maga sem tudja pontosan. Nurgle szemében ezek az alternatívák megkülönböztethetetlenek – önző ábrándok, amelyekből hiányzik a nagyobb cél és a dolgok valódi természetének megértése. Számára a többiek törekvései kicsinyesnek tűnnek. A valóság újjá fog formálódni. Mind a halandók síkja, mind a Káosz Birodalma mindig is a rothadás ösvényén járt, és a rothadásból születik meg a halál és a vég. Végezetek, de nem véglegesség. Úgy tűnik, egyedül Nurgle az, aki valóban érti ennek a jelentését, a különbségtételt. Míg testvéristenei mind valamilyen végpontot látnak az ösvény végén, Nurgle tudja, hogy az út mindig önmagába fordul vissza, egy örök körforgásban, amely újjászületéshez, megújuláshoz és új kezdetekhez vezet.
Ez az alapvető nézetkülönbség az, ami Nurgle-t szembeállítja a többi Végzetes Hatalommal, hiszen ez azt jelenti, hogy valójában nem ugyanazért küzdenek, mint ő. A felszínen úgy tűnhet, hogy bár mindegyik más eszközt használ, a végeredmény ugyanaz – az Ember Birodalmának elpusztítása, minden halandó leigázása vagy kiirtása, és a létezés feletti végső uralom megszerzése. Ez azonban csak egy felszínes értelmezés. A különbségek sokféleképpen megmutatkoznak. Slaanesh megelégszik azzal, hogy a Plague Marines súlyos károkat okoznak egy hadseregben pestissel és betegségekkel, de értetlenül áll azelőtt, hogy Nurgle szolgái nem engedik meg az Öröm Hercege szolgáinak, hogy eljátsszanak a sebesültekkel, és elhurcolják azok szétszaggatott testét, mielőtt élvezetet lehetne belőlük nyerni. Khorne számára teljesen rendben van, hogy együttműködjön testvérével, Nurgle-lel egy Kroot kolónia eltörlésében, de képtelen felfogni, miért ragaszkodik a Pestis Isten ahhoz, hogy az ellenség egykori otthonát érintetlenül hagyja, ahelyett, hogy füstölgő, élettelen kőhalommá rombolná. Az ilyen eseteket azonban többnyire csak a vidám testvér szeszélyeiként könyvelik el. Tzeentch azonban teljesen más eset. Ő nem hajlandó megadni Nurgle-nek, ami jár neki, sem engedni, hogy a saját útját járja. Ő csavar, ferdít és eltérít. Eltorzít, átirányít és megváltoztat. A Változás Ura képtelen elfogadni azt, ami biztosan be fog következni. Folyamatosan arra törekszik, hogy a szabályokat a saját javára módosítsa, hogy az ő kívánt befejezése legyen az, ami valóra válik – még akkor is, ha ehhez bele kell avatkoznia Nurgle szándékaiba, bármilyen aprónak is tűnjenek azok. Nurgle tudja, hogy az ilyen beavatkozás értelmetlen. Tudja, hogy az út nem áll meg, de testvére mesterkedései akkor is bosszantóak és zavaróak. Khorne és Slaanesh cselekedetei csak apró kellemetlenségek, de Tzeentch játszmái súlyosan felforgatják Nurgle terveit, szükségtelen és ellentétes következményeket okozva nemcsak Nurgle céljai, hanem a többi Sötét Isten törekvései számára is. Kevés dolog képes elhalványítani Nurgle mosolyát, de Tzeentch-nek úgy tűnik, ez tetszése szerint sikerül. Amikor ez az univerzum elpusztul, majd újra felemelkedik, az a Mindenek Urának egyik legnagyobb reménye, hogy akárcsak az ember Holttest Istene, Tzeentch sem fog újjászületni vele együtt.
Nurgle kultusza
Nurgle a Hanyatlás Hatalmas Ura, aki az egész Teremtés fizikai romlásának és betegségeinek elöljárója. A betegség, az oszlás, és a dolgok elkerülhetetlen entrópikus hanyatlása azok az „ajándékok”, melyeket a világegyetemre áraszt. Az emberek és más halandók azért fordulnak a Pestis Isten felé, hogy megszabaduljanak a kétségbeeséstől – a halandók örökös félelmétől: a betegségtől, az éhínségtől és a haláltól. Szörnyű külseje ellenére Nurgle egy melegszívű, vendégszerető isten, aki büszkén figyeli követői tetteit, és legszörnyűbb kórjaival ajándékozza meg őket – miközben megóvja híveit a fájdalomtól és a halál hideg álomként való megérkezésétől. A halálfélelem minden érző lény szívében ott lapul a galaxisban, így nincs hiány azokból, akik örömmel áldozzák fel halhatatlan lelküket azért, hogy testük romlott módon örökre fennmaradhasson. A többi Káoszistenhez képest Nurgle hívei közül sokan nem szabad akaratukból választják őt. Nurgle fertőzése könnyen terjed állatok és emberszerű lények között egyaránt, és az iszonyú mágikus betegség, melyet Nurgle Rontása néven ismernek, még a legerősebbeket is elérheti, számkivetetté téve őket, mint egy leprást. Hatása ellenére Nurgle érdeklődéssel figyeli a betegségeinek áldozatait (melyeket „ajándékokként” tart számon), és szeretettel gondoskodik róluk, mint egy jóságos nagyapa – ezért hívják szolgái gyakran „Nagyapó Nurgle”-nek. Ez sokakat arra is késztet, hogy önként keressék a fertőzést, sőt meg is mérgezzék magukat, hogy elnyerjék kegyét.
A Pestis Urának elborult követői azt mondják, hogy ő változatos fertőzéseket kotyvaszt saját szórakoztatására, és a legpusztítóbb betegségek az ő legbüszkébb alkotásai. Úgy hiszik, hogy akik egy Nurgle-féle himlő markában halnak meg, közvetlenül az ő birodalmába, a Pestis Isten földjére kerülnek. Akik pedig elég hangosan zengik dicséretét, néha megkímélődnek, hogy tovább terjeszthessék áldását – hiszen a Legyek Urának „temploma” mindenki előtt nyitva áll. Bár sok a hívője, kevés az, aki elég erős ahhoz, hogy Bajnokként szolgálja. Akik túlélik a Nagy Megrontó áldásait, azok lázas, morbid energiát árasztanak, és természetfeletti módon ellenállók a testi károsodással szemben. Azok, akik Nurgle Bajnokaiként lépnek fel, végzetes fenyegetést jelentenek a sűrűn lakott világokra, ahol egyetlen fertőzés elég a tömegek elpusztításához. Az űrben utazó hajók különösen sebezhetőek, és sok haldokló legénység könyörgött már a Rothadás Istenéhez beavatkozásért. Így járt a Death Guard Légió is, mikor a Horus Heresy idején hosszú útjuk során a Warp csapdájába estek Terra felé tartva. Miközben mozdulatlanul lebegtek az Immaterium sűrűjében, egy titokzatos járvány terjedt végig a Death Guard hajóin, míg az egész flotta meg nem fertőződött. Még a Space Marine-ok megerősített, transzhumán teste sem volt elég ellenálló a borzalmas kór ellen, amely felfújta a beleiket, megnyújtotta húsukat, és belülről rothasztotta el őket. Azt mondják, amikor még a Légió primarchája, Mortarion is áldozatul esett, eszelősen könyörgött a Káosz Hatalmainak. Hogy megmentse magát és Légióját, Nurgle-hoz fordult – és így vált Mortarion legnagyobb bajnokává és Daemon Prince-évé. A Chaos Space Marine-ok ezen szektáját azóta Plague Marines-ként ismerik, Nurgle legpotensebb és legbecsesebb halandó szolgáiként. Így élvezi a Death Guard Légió immár tízezer éve Nurgle pártfogását.
Nurgle vonzása
Az élet a rideg galaxis bármely pontján kemény, nyomorúságos és fájdalommal teli. Egy közömbös Isten Császár vagy egy távoli, eldritch kozmikus entitás szolgálata végső soron üres és értelmetlen. Az emberek élnek és meghalnak – de miért? Hogy mások a sírjukon állva szónokoljanak? Mi ebben a jutalom? Azoknak azonban, akik elfogadják a Pestisúr határtalan ajándékait, az örökké tartó remény a végső jutalom. A hanyatlás elkerülhetetlen. A bolterek berozsdásodnak, a kilőtt lövedékek elhasználódnak, az ujj, amely elsüti a fegyvert, elkopik az időtől és használattól. A halandók az életük során megsérülnek, megfertőződnek, megbetegednek és belehalnak sebeikbe – vagy egyszerűen csak az öregedésbe. A romlást nem lehet elkerülni – de az emberek mégis próbálkoznak. Ez a küzdelem hajtja őket. Ez ad reményt – hogy jobb idők jönnek, hogy végtelen lehetőségek várnak rájuk ebben a sötét és kilátástalan univerzumban. A Pestis Isten hoz fényt ebbe a sötétségbe. Nurgle adja az erőt a gyenge halandóknak, hogy szembeszálljanak az Ecclesiarchy hazugságaival. Nurgle, a mindent átölelő nagyapa, arra bátorítja híveit, hogy ne féljenek a halandó romlástól, hanem merítsenek erőt belőle. A visszamaradott világok piacterein és az Adeptus Ministorum csarnokaiban prédikátorok hazugságokat zengenek ostoba híveiknek. Lelki rothadásról és szellemi fertőzésről beszélnek. Figyelmeztetik őket: ha elfordulnak hitüktől, akkor az Elveszettek és Kárhozottak közé kerülnek. Ám szavaik nem tudják leírni az igazság borzalmát.
Minden Káosz Isten kettős természetű, de talán a legmélyebben Nurgle érti meg, hogy e látszólag különálló elemek valójában együtt működnek egy önfenntartó körforgásban. Khorne például a vérontás és öldöklés istene – de ugyanakkor a harci becsületé és az önfejlesztésé is. Ez a kettő ugyanannak az érmének két oldala – de a valódi érem nem is létezik. Ez az érem csupán gyenge halandó metafora. Nurgle esetében nincs „két oldal” – a rothadás, a halál és a betegség egyenlő a reménnyel, az újjászületéssel, az ellenállással és a növekedéssel. Az Asuryani craftworldök Látnokai és az Inkvizíció soha nem osztják meg ezt az igazságot azokkal, akik vakon isszák hazugságaikat. Egy Káosz Isten esetében Nurgle tettei meglepően harmonikusak – sőt, törődőek. Nurgle áldásainak elnyeréséhez csak akarni kell élni – és tenni bármit, hogy ez így is maradjon. A többi már jön magától. A Khorne-hívőknek pusztítaniuk kell, minden kockázat ellenére. Tzeentch hívei sosem elégedettek, mindent meg akarnak változtatni. Slaanesh követői élvezetekbe és öncsalásba menekülnek. De Nurgle csak azt kéri: lássák az életet annak, ami – és akarják kiélvezni. Hinni kell az általa ígért jövőben. Mégis, nem mindenki fogadja kegyként a Nurgle-féle meghívást. Egy húsevő betegség szenvedése valódi fájdalommal jár, és visszataszító lehet mások szemében. Amikor egy gyermek bőre zöldre sápad, szemei tejfehérré válva üvegessé lesznek, az apja tudja, hogy tehetetlen. Egy barát csatatéren szerzett sebe, mely feketévé válik, és vérrel kevert gennyet ereszt, az egész barakk levegőjét megfertőzve – ezek emlékeztetnek minket a halandók törékenységére.
Ha mindez Nurgle műve, rozsdás penge csapása vagy természetfeletti pestis formájában, sokan átkozzák a nevét. De akik nem látják meg a szenvedés mögött az igazságot, azoknak ez borzalmas. A kiválasztottak azonban túllátnak a rothadáson – és ajándékként fogják fel, amit Nurgle ad. Ez az ajándék – bárhogy is jelenjen meg – kinyitja a szemet, miközben elfolyatja azt. Meggyengíti a lábakat, miközben új célt ad a lépéseiknek. Nurgle legnagyobb törekvése, hogy a világmindenséget saját végzete felé sodorja – miképp a betegségek is aláássák test és lélek ellenállását. Kísérletei a Káosz Birodalmában található Kertjében kezdődnek, és onnan terjednek szét az egész galaxisban – lassan, de biztosan meggyengítve a valóság tartóoszlopait. Eljön majd az idő, mikor ezek végleg összeomlanak. És egy új világ kezdődik – egy, amit Nurgle és gyermekei uralnak. Azok, akik segítik őt a „Nagy Romlás” elhozatalában, örömmel teszik ezt. Tudják, hogy Nurgle győzelme elkerülhetetlen – és hogy ők részesei egy új világ születésének. Ez teszi értelmessé az életüket – épp az áldások miatt, amelyeket szerető uruktól kaptak.
Összesítő
Nurgle kultusza tehát a haláltól való félelemre épülő reményvallás, amely a pusztulást nem végzetként, hanem újjászületésként és megváltásként értelmezi. A betegség, rothadás és halál ura, Nagyapó Nurgle, „ajándékaival” nemcsak testi romlást, hanem fájdalommentességet, halhatatlanságot és szeretetteljes elfogadást kínál követőinek. Bár sokan kényszerből vagy kilátástalanságból fordulnak hozzá, a Nurgle-hívők végül örömmel ölelik magukhoz a fertőzést, mert ezáltal részesei lehetnek egy nagyobb célnak: a világ átalakulásának egy új, Nurgle uralta valósággá. A Death Guard Légió példája megmutatja, milyen hatalmas erővé válhat egy hadsereg, ha teljes mértékben átadja magát a Nagy Romlásnak – amely számukra nem bukás, hanem dicsőséges beteljesülés.
Írta: Geőcze Anna
Kövessetek minket Facebookon és Instagramon is!
