„A nagyságára tekintettem, látásomat teljesen betöltötte dicsőséges tömege. Mindenütt körülöttem hús és mosolygó legyek voltak. Testének tömegében kisebb szolgákat pillantottam meg, amint szivárgó beleihez tapadva szoptak. Lábánál genny és más testnedvek gyűltek össze, melyekben gyermekei önfeledten csapkodtak és játszottak. Áldás volt ilyen dicsőséget és örömöt szemlélni. Nagy szomorúsággal ébredtem egy világba, melyet az Impérium dogmái és feddései töltöttek be. Akkor tudtam meg, melyik úton kell járnom.”

— Részlet Ulbirna naplójából

Nurglish korrupció

Nurgle, a Pestis Ura, az érző lények legelterjedtebb kollektív félelmének pszichikus megtestesülése: a haláltól való félelemé. Nurgle a betegség, a hanyatlás és az ezek által elkerülhetetlenül bekövetkező halál megtestesítője minden élő számára. A legtöbb Nurglite ritkán csatlakozik önszántából a Pestis Ura szolgálatába; azok számára, akik halálos betegséget kapnak vagy szembe kell nézniük saját halandóságuk kegyetlen valóságával, Nurgle menekülést kínál a fájdalmas leépülés vagy egy idő előtti halál elől – cserébe a lélekért és az örök kárhozatért. A galaxis minden intelligens faja közül az Emberiség retteg leginkább a haláltól és a megsemmisüléstől, így nem meglepő módon a Pestis Ura szolgái között mindig is az emberek voltak többségben. Hűségükért és szolgálatukért cserébe Nurgle teljes immunitást kínál minden betegség és fájdalom ellen – úgy, hogy megfertőzi őket minden létező természetes betegséggel, valamint olyan természetellenes kórokozókkal, amelyek a Káosz misztikus erejének valóságba szivárgó manifesztációi. Nurgle bajnokai a galaxis legerősebb Káosz szolgái közé tartozhatnak, bár cserébe a Káosz által adható legátfogóbb és legundorítóbb testi mutációk áldozataivá is válnak. A Nurglite-ok eltorzult, gennytől duzzadó, rothadó testű lényekké válnak, akiknek bőre csontjukról hámlik le, miközben testükből szüntelenül szivárog minden elképzelhető és förtelmes baktériummal, vírussal, gombával és fertőző ágenssel teli váladék. Cserébe azonban a Nurglite-ok teljesen immunissá válnak ezekre a betegségekre – vagy bármilyen más betegségre –, és rothadó testük fizikailag is szívóssá válik, képes elviselni olyan sérüléseket és károsodásokat, amelyek még a legegészségesebb harcost is elpusztítanák. Ugyanakkor, külső gyengeségük ellenére azok, akik lelküket Nurgle-nek ajánlották, nem éreznek fájdalmat – sőt, épp ellenkezőleg: sok Nurglite számol be arról, hogy az átalakulás után olyan erőt és szinte narkotikus jóllétet éreznek, amely sokkal élvezetesebb, mint amit korábban valaha is tapasztaltak.

Nurgle és a Death Guard

A Death Guard egy áruló Légió, amely teljes egészében Nurgle, a pestis istene hatalmába süllyedt, és maga a megtestesülése mindannak, amit ez az aljas Káoszisten képvisel. Testük a mocsok és a bomlás gócpontjai, húsuk örök rothadásban létezik, miközben a halál és újjászületés szakadatlan körforgása újra és újra regenerálja őket. Pedig a Death Guard egykoron az összes Űrgárdista Légió közül a legerősebb és legellenállóbb volt, a Primarcha Mortarion örökösei, akiknek genetikai lenyomatát hordozzák. Egykor ők voltak a XIV. Légió, a Dusk Raiders, Terra-ról származó Űrgárdisták, akiket a 30. évezred végén hoztak létre, hogy visszahódítsák az emberiség számára a csillagokat. Sokáig dicsőségesen harcoltak, és alig volt különbség köztük és a többi Légió között. Nehézgyalogosként működve a XIV. Légió Astartesei a túlélés és kitartás mesterei voltak, és gyorsan elismerést vívtak ki a többi újonnan kovácsolt Légió között, mint kérlelhetetlen és fegyelmezett harcosok. Szürke, dísztelen páncéljuk idővel rangjelzéseket és díszítéseket kapott, melyek az Old Albia nevű techno-barbár nemzet ősi jelképeit idézték – a Vének Földjén, még az Egyesítési Háborúk előtti időkből. Jobb alkarvédőjük, kesztyűjük és vállpáncéljuk mélyvörös színű lett, mint az alvadó vér, amely most már a Császár igazságának „vörös jobbját” szimbolizálta.

Miután a XIV. Légió újraegyesült Primarchájával, Mortarionnal a Barbarus nevű Vadvilágon, ő átnevezte a Légiót Death Guard-dá, annak a halandó seregnek az emlékére, amellyel otthonvilágát megtisztította a régóta uralkodó Káosz-varázslók förtelmes fajától. Mortarion harcosai a Nagy Kereszteshadjárat során mindig a harcvonal közepén voltak, erejük és eltökéltségük Primarchájuk örökségeként tette őket minden Hódító Birodalmi Hadsereg megtörhetetlen magjává. A XIV. Légió Astartesei kezdetben főként Terrán születtek, de Mortarion csatlakozása után a legtöbb újonc már Barbarusról származott. Ez mélyen megváltoztatta a Légió kultúráját és hagyományait, olyannyira, hogy a Nagy Kereszteshadjárat végnapjaiban, a 31. évezred elején egyre élesebb ellentétek alakultak ki a barbarusi születésű Astartesek és a Légióban maradt terrán kisebbség között, akik még emlékeztek a Dusk Raiders régi harci örökségére. Ezek a feszültségek legélesebben az Isstvan III-i csata előtt mutatkoztak meg, amikor Mortarion úgy ítélte meg, hogy a Légió egyharmada valószínűleg hű marad a Császárhoz, amikor a Légió csatlakozik a hadúr Horus lázadásához az Impérium ellen. Sok ilyen hűséges Death Guard Astartes terrán származású volt, egykori Dusk Raider, mint például Nathaniel Garro százados, a 7. Nagy Kompánia parancsnoka, aki a Császár iránti hűségét előbbre helyezte a Primarchával szembeni lojalitásnál. A Horus Heresy nagy polgárháborújának utolsó napjaiban a Death Guard harcosai a Warp-ban rekedtek, ahol olyan pokoli járványok támadták meg őket, hogy még legendás ellenállásuk sem tudta őket megóvni. Hamarosan az egész Légiót olyan betegség gyötörte, amely rothadó gázokkal töltötte meg testüket, lefoszlott róluk a hús, és a legerősebb harcosok is tébolyult, nyomorék roncsokká váltak.

Senki sem tudja pontosan, milyen erők hatottak a Death Guard Primarchájának lelkére – hogy már korábban elkárhozott volt-e, vagy a lázálomban kötötte-e meg az alkuját –, de bizonyosan könyörgött szabadulásért, és valaki válaszolt. Mikor végre a Légió flottája előtört a Warp-ból, hajóik és harcosaik teljesen megváltoztak. Az egykor ragyogó fehér és szürke páncélok mocskosak lettek, a nemes harcosok pedig a halál és iszonyat járó pestisgócává változtak. Ráadásul a Death Guard „Plague Marine”-jai Nurgle, a Pestis Istenének legádázabb kórjainak hordozóivá váltak. Elítélve a rothadás örök állapotára, a Death Guard szórta szét fertőzéseit a galaxisban, a Káosz dicsőségére. A Horus Heresy lezárultával Mortarion a Légióját a Rettegés Szeme (Eye of Terror) mélyére vezette. Míg más áruló Légiók számos hadúr csapatára estek szét, saját céljaikat követve, a Death Guard nagyrészt egyben maradt, nem kis részben legendás állóképességüknek köszönhetően. Mortarion elvezette őket egy világra, amelyet egyszerűen Plague Planet-nek neveztek el, s amelyet új, förtelmes formájára alakított át, gyakorlatilag a Barbarus másolatává. Mind a mai napig Mortarion Death Guard-ja a Cadian-kapu felől indítja támadásait a galaxis felé, olykor nagy erőkkel, máskor szövetségesek mellé csatlakozva. Bárhová is mennek, Nurgle örömteli, pezsgő kórjait hintik el, megajándékozva az örök életre vágyókat a Pestis Istenének legkegyetlenebb áldásaival.

Rivalizálás

Nurgle a káoszisten Tzeentch, a Változás Ura ősi ellensége. Lelki energiájuk teljesen ellentétes halandó érzelmekből és meggyőződésekből táplálkozik; Tzeentch hatalma a reményből és a sorsuk megváltoztatására irányuló halandó törekvésből ered, míg Nurgle ereje a kétségbeesés és a halál elkerülhetetlősége felett érzett reménytelenségből fakadó dacból születik. Nurgle követői gyakran Tzeentch híveivel kerülnek szembe bonyolult politikai intrikákban a halandók világában, állandóan azon fáradozva, hogy a változás terveit unalmas, maradi önérdekkel és konzervativizmussal húzzák keresztül. Nurgle szolgáinak romboló hatása gyakran eredményes Tzeentch, a Sors Építészének terveinek meghiúsításában, állandóan kikezdve annak eredményeit, abban a biztos tudatban, hogy amit a bomlás után megőriz a világ, az az ő örökségük lesz. Nurgle és Tzeentch sok szempontból ellentétek, hiszen míg a Változások Ura egyre összetettebb és elképzelhetetlen tökéletességű hatalmi hálókat épít, addig Nurgle a folyamatos növekedés, pusztulás és újjászületés megtestesítője. A két hatalom közötti háború végtelen, és megszámlálhatatlan valóságon keresztül zajlik. Amit Tzeentch megalkot és fejleszt, őrületes bonyolultságig és tökéletességig, azt Nurgle szolgái megrágják, kikezdik, hogy az egész összeomoljon, és új növekedés sarjadjon a termékeny sírból.

A Pestisúr földje

A Pestisúr földje, más néven Nurgle kertje, nem egy szokványos kert. Talán nem is valódi kert, de a halandó elme, amely próbálja értelmezni a Plague Lord megnyilvánult akaratát, valahogy meg kell értse, amit látott vagy hallott róla a suttogott mesékből. Az embereknek el kell helyezniük valamilyen ismerős kontextusba, hogy ne őrüljenek bele a látottakba. Azok az elátkozott írások és tiltott könyvek, amelyek magát az urat próbálták leírni, általában egyetértenek abban, hogy Nurgle birodalmát leginkább egy perverz, halálos és mégis furcsán szép kertként lehetne elképzelni – ez a leírás segít a Káoszt valamiféle felfogható formába önteni. Mint egy valódi kert, Nurgle birodalma is otthont ad egy zavarba ejtően sokféle növénynek és állatnak, melyek mind egymással összekapcsolódva tartják fenn az egészet. A ragyogó kék shovelpetal növények ágyásai saját magukat ássák ki a földből, hogy a Pestishordozók új skullseed magokat ültethessenek a termékeny talajba. Ahogy a skullseed növekedni és virágozni kezd, odavonzza a túláradó lelkesedéssel ugráló és taposó Nurgle Bestiáit, akik játékszerek fejének vélik e növények gyümölcseit. Ez erőszakosan szétfröccsenti azok anyagát a levegőbe, amely aztán a mindenütt jelenlévő legyek szárnyaira ülepszik. A növények ragadós nedvétől lelassult rovarok könnyű prédává válnak más repülő lények számára, amelyek felfalják őket, miközben átszállnak a rothadással teli levegőn. A ragadozók tudta nélkül ezek a bloatfly példányok Nurgle számos kísérleti betegségének hordozói. Miután belülről megfertőzik őket, a ragadozók megbetegszenek, és gyomruk tartalmát kihányva szállnak tovább a kertben, mígnem végül életadó hús- és vérzápor formájában robbannak szét. E torzult szövetek új részekre hullnak a kertben, komposzttá rothadnak, és újraindítják az élet és halál körforgását.

Bár Nurgle kertje bizonyos tekintetben hasonlít a valódi világ kertjeire vagy dzsungeleire, mégsem értelmezhető józan ésszel. Az, aki belép ebbe az idegen, veszélyes birodalomba, nem egyszerűen egyik helyről a másikra sétál. Inkább átéli, amit át kell élnie. Még a Nurgle kertjét gondozó démonok sem olyanok, mint egy munkáscsapat, amely megérkezik, elvégzi a feladatát, majd továbblép. Ők maguk is a kert élményének részei. Ez különösen zavaró a Pestishordozók számára, akik valaha halandók voltak, s átváltozott elméjük még mindig próbál némi valóságot erőltetni e valótlan létformába. Ennek ellenére ők is elfogadják helyüket a kertben, és örökkévalóságukat a maguk módján élvezik. A Pestis Isten számtalan módot nyújt gyermekeinek arra, hogy felfedezzék és értékeljék a birodalmát, sőt, részeivé váljanak annak. Bár ő a Káosz istene, rendet is teremt: figyeli alkotásait és irányítja kísérleteit. Aki meglátogatja Nurgle világát, végtelen élményformák sokaságát találja. Itt fák nőnek Aeldari-húsból, amelyek folyamatosan könnyeznek a kihaló faj bánatában. Ott mezők terülnek el, ahol nyelvek nőnek ki a földből, mindegyik mástól fertőzött és más betegség tüneteit hordozza. Senki sem tudhatja, milyen csodák várnak a Nurgle kertjének útjain – de aki túléli, annak épelméjűsége biztosan próbatétel elé kerül.

Nurgle földje állandóan változó birodalom, amely a mesterének igényei és szeszélyei szerint alakul. Sok terület csak ideiglenesen létezik: hol egy új szeszély kielégítésére, hol jutalomként kerül átadásra egy kiemelkedő Legnagyobb Szennyezett számára. Mégis, a legendák szerint bizonyos részei viszonylagos állandóságot mutatnak. Nurgle-nak szüksége van földekre, ahol betegségekkel fertőzött növényeit termesztheti, vermekre, ahol kísérleteit végzi a holttesteken, és mindenekelőtt egy hatalmas, roskadozó kúriára, ahol alkotásait tárolja, híres ragályait főzi, vendégeket fogad, és a Nagy Romlás útját tervezi. Míg a halandók világát fertőzés és pestis pusztítja, Nurgle földje a Káosz Birodalmában betegségektől és romlástól virágzik. A Rothadás Ura által gondozott világ minden elképzelhető kórságnak otthont ad, és a rothadás bűzével van tele. Elcsavarodott, korhadt ágak fonódnak a nyúlós, penészes talajra, mint törött ujjak. Egyszerű és csodálatos gombák törnek elő a mocsaras avarból, fojtogató spórák felhőit eregetve. A félig démoni növények szárai maguktól mozognak, anélkül hogy a rovarokkal teli levegő megmozdítaná őket. Színeik átszúrják a homályt, vidámságot hozva e nyomasztó erdőbe. Emberi arcvonásokat viselő bogarak röpködnek a sáros, lassú folyók partján. A nádak zizegnek, és elmondják azoknak a világoknak a neveit, melyeket Nurgle sújtott pestissel, vagy siratják azokat, akiket az alkotójuk érintése pusztított el.

Az eredeti, ezeréves mocsárból emelkedik ki Nurgle kastélya. Rendezetlen és ősi, mégis alapjaiban örökké erős épület rothadt gerendákból és omladozó falakból, benőve mérgező indákkal és sűrű mohával. A megrepedezett ablakok és omló kövek a zöldréz borítású bronzzal, rozsdás vasalással és zuzmóval fedett párkányokkal vetélkednek a legromlottabb szépségért. E roskadozó falak között dolgozik Nurgle. A penészes, megrogyott gerendák alatt a nagy isten örökké egy rozsdás üst fölé hajol – egy akkora edény, amelyben a világok összes óceánja is elférne. Kuncogva és motyogva magában, Nurgle fáradhatatlanul keveri a fertőzéseket és betegségeket – az élet legtisztább és legszabadabb formáit. Minden kavarással tucatnyi új betegség születik és kerül szétszórásra a csillagok között. Időről időre a szörnyű keverékből egy karmokkal borított kézzel kanalaz, hogy megkóstolja munkája gyümölcsét. Napról napra közelebb kerül ahhoz, hogy megalkossa a tökéletes betegséget – egy szellemi pestist, amely elterjed az egész univerzumban, és minden élőt rothadó ölelésébe von. A hatalmas úr árnyékában Pestishordozók gyülekeznek, mind mély hangon kántálnak, számolják a születő betegségeket, a kikelt csintalan Nurglings létszámát és a Rothadás Ura által elragadott lelkeket. E zümmögés elnyomja a padló recsegését és az üst kavargó kanalának karistolását – olyan örök egyhangúság ez, hogy puszta hallgatása is őrületet idézhet elő. Mikor Nurgle betegségei megerősödnek a halandók világában, kertje megtelik halálfejekkel és friss mocsokkal, és átterjed más Káosz Istenek földjére is. Ezt háború követi, mivel Nurgle ellenfelei visszavágnak, a Pestishordozók pedig fegyvert fognak, hogy megvédjék beteg erdejüket. E háborúból újra megszületik az élet és halál gazdagsága, a megpróbáltatásokon való diadal. Még ha Nurgle birodalma vissza is húzódik idővel, bőségesen táplálkozik az elesettekből, és nyugalomban lappang, míg újra el nem jön az ideje, hogy kiteljesedjen térben és időben.

A Járványúr Kastélya

Nurgle Kertjének közepén áll egy rothadó ház. A viharvert, csavarodott szerkezet nyikorgással és sóhajtozással adja tudtul a baljós, mérgező szelek hatását. A spaletták alig kapaszkodnak az ablakkeretekbe, melyeket félig betört, mocsokkal borított üvegtáblák töltenek ki. A szennyvízlefolyókból bogarak, nyüvek és megcsavart százlábúak ömlenek elő, testük helyén nyelvek, lábaik helyén emberi ujjak. A festék folyamatosan lepereg az alatta lévő fáról, mégis az épület sosem veszti el szürke-zöld árnyalatát. A tető mentén százával tornyosuló kémények bocsátanak ki sötét felhőket, melyek közelebbről szemlélve milliónyi lebegő, zümmögő légyből állnak. A ház körül csontból álló fák nőnek, melyek gyümölcse már akkor rothadni kezd, mikor még csak duzzad. Ezeknek az ősi fák csupasz ágai alatt démoni madarak találnak menedéket, akik gyászdallal köszöntik a hívatlan vendégeket. Ez a ház a pestis, a rothadás és a halál otthona. Ez Nurgle Kastélya, más néven a Járványúr Kastélya – de ez egyben a remény és megújulás helye is. Nem lehet más magyarázat arra az erőre, amely ezt az építményt a pusztulástól visszatartja, mint hogy ez a Mindenek Ura lakhelye, akinek határtalan energiája, örök céljai iránti elkötelezettsége és végtelen öröme a munkájában tökéletes harmóniát alkot a romlás elkerülhetetlenségével. Nurgle maga gyakran ül egy hatalmas székben, közvetlenül a kastély bejárata mellett. Innen hívja meg a látogatókat – legyenek hívottak vagy véletlen betévedők – hogy közeledjenek, osszanak meg történeteket és kétes eredetű italokat, majd fedezzék fel a számtalan szobát odabent. Az óriási szerkezeten belül a vendég könnyedén eltévedhet. A rothadt padlólapok sokakat juttatnak lassú pusztulásba, miközben a mélyebb szinteken élő dögfalók fogyasztják el őket. A molyrágta szőnyegekkel díszített nagy lépcsők kóbor lelkeket csalogatnak, szobákhoz vezetve, ahol a Daemonok örömmel fogadják a friss hús érkezését.

Ha a vendég nem áll meg ezeknél a helyiségeknél, és tovább halad felfelé, akár eljuthat a padlásra is, ahol Nurgle a romlás számtalan alkotásának mintáit őrzi. Ezeket a Plaguebearerek újra és újra rendszerezik és számba veszik. Itt üvegedényekben tárolják a pestisáldozatok belsőségeit, minden időből és helyről. Lelkek rekedtek látszólag egyszerű üvegtartályokban, lassan halványulva és eltűnve, miközben a lélekbajok a csontjukig elemésztik őket. Ha a látogató nem felfelé, hanem mélyebbre hatol a kastélyba, eljuthat a Járványúr konyhájához és éléskamráihoz. Minden förtelmes hozzávaló, minden elképzelhető és néhány elképzelhetetlen fertőző alkotóelem itt található, szépen megcímkézve, készen arra, hogy a nagy üstben egyesüljenek. Egy bölcs vendég nem időz itt sokáig, tudván, hogy a halogatás azzal jár, hogy ő maga válik az undorító pörkölt egyik hozzávalójává – hiszen ez az üst Nurgle egyik legbecsesebb kincse, amit mindig szeretne tele tartani. Ebben a nagy fekete üstben főzi ki a Mindenek Ura a halandó világra szánt pestiseit. Nurgle egy alkotó szellem, és bárhonnan képes ihletet meríteni – ritkán tud ellenállni annak a kísértésnek, hogy a közelben lévő látogatókat hozzá ne adja valamely új, fertőző főzetéhez.

Egy Morbid Birtok Élénk Tájai

Nurgle sok szempontból különbözik a többi Végzetes Hatalomtól, különösen abban, ahogyan saját birodalmára tekint a Káosz Birodalmán belül. Khorne például ritkán hagyja el trónját, és parancsokat üvölt tábornokainak egy koponyahalom tetejéről. Slaanesh a Gyönyör Palotájából figyeli birodalma történéseit, vagy a világegyetemet járja, hogy lelkeket csábítson. Tzeentch úgy tűnik, mit sem törődik saját megtört, torz földjeivel – inkább más birodalmak ügyeibe avatkozik. Ezzel szemben Nurgle gyönyörködik kertje szépségében és meglepetéseiben. Rendszeresen sétál végig a csavart ösvényeken, Daemonjaival játszadozik, és megáll, hogy megfigyelje, ahogyan egy betegsége hat a sebesült foglyokra. Nurgle szoros kapcsolatban van földjével és annak régióival. A kastélytól távolabb haladva meglátogatja kedvenc helyeit, melyek közül sok már akkor létezett, mikor Nurgle először álmodott róluk, és talán ezek szolgálnak majd mintául a megújuló univerzumban. Egy rövid sétára a Kastélytól találhatóak a Halálágyak – talán a leggyakrabban látogatott hely. Ez a hely két célt szolgál. Itt csapdába esnek az eltévedt utazók és legyőzött betolakodók, akik mély gödrökben és szívó iszapban várják jövőbeni sorsukat – vagy végső pusztulásukat. Ugyanakkor itt Nurgle egyik legkedveltebb szórakozásának is hódolhat.

A Járványúr imád történeteket hallani más birodalmakról. Ezek új betegségek megalkotására inspirálják, melyek más földekhez illenek. A Halálágyakban számtalan potenciális mesélő vár. Néha lehetőséget kínál nekik, hogy kiokádják a férgeket szájukból, és megosszák történeteiket. Azok, akik kellően szórakoztatják, kiemelésre kerülnek az iszapból, és a Kastélyba viheti őket – ahol megtisztelő feladat vár rájuk: Nurgle legújabb pestiseinek hordozói lesznek. Miután megfelelően megfertőzte őket, Nagyapó Nurgle rájuk mosolyog, még egyszer gyomorforgató ölelésébe zárja őket, majd visszaküldi őket földjükre. A Halálágyak után gyakran a Pestisudvarokat látogatja meg, ahol a testet és lelket támadó kórokozók hatékonyságát teszteli. Minden betegség más próbát igényel, ezért a Pestisudvarok formája mindig az adott vizsgálathoz igazodik. A lélekpróbához ez a kert kristálytiszta tavakkal telik meg. A szomjazó alany megkísérelhet inni, remélve a megmenekülést, ám a víz hirtelen gennyes váladékká változik. Egy bőrfaló kór próbájakor Clawthrust Bramble növények nőnek, melyekbe a fertőzöttek menekülnek, Nurgle Bestiái által üldözve. Ha sikoltanak az éles ágak között, Nurgle tudja, hogy még éreznek fájdalmat – vagyis a kór nem elég tökéletes. Bárhogy is nézzen ki, a Pestisudvar mindig új meglátásokkal szolgál, ezért Nurgle sok időt tölt itt. Vannak más hasonló helyek is – állandó zsongással és örömmel telve. Ilyen a Morabusium, ahol a legértékesebb mérgező növények gyökereznek, vagy a Dunglash Arborétum, ahol a fákon rothadó ürülékszőlőként lógnak az emésztett maradványok. Ezek mind hozzájárulnak Nurgle munkájához, amikor visszatér a Kastélyba, hogy újabb főzeteket készítsen üstjében.

A Millióegy Pestis Birodalma

A Járványúr földjének állandó régiói mellett sok más térség is létezik – ezek csak addig maradnak fenn, míg egy adott pestis virágzik, majd elenyésznek vele együtt. Egyesek talán csak beteg elméjűek lázálmaiban léteznek. Ám Nurgle Kertje közel végtelen, így nem lehetetlen, hogy valaki, aki megkapta Nurgle egyik nagy ajándékát, egy röpke pillantást nyerhet a Járványúr birodalmába. Haláluk utolsó lélegzeteivel egyes halandók harangszót vélnek hallani. Talán a Deathbell Lily Fields virágaira gondolnak. Amikor valaki Nurgle egyik betegségében hal meg, egy halvány virág kinyílik és halk csilingelést hallat – a Járványúr sikerének jeleként. A csilingelés sosem szűnik meg. Thush’Bolg Függőkertjei látványosak. Ez a Nurgle-birodalom távoli szeglete a Legnagyobb Szennyezett Thush’Bolg jutalma volt, miután egy fojtogató járvánnyal kiirtotta az ork fertőzést Huraxon – egy bolygón, amelyre Nurgle vágyott. Hálája jeléül Thush’Bolg saját beleit használta arra, hogy minden egyes orkot felakasszon birodalma fáira, ahol lassan rothadnak, de sosem nyernek megváltást. Pestishordozók szórják a betegségek áldozatainak belsőségeit szortírozó medencékbe, hogy könnyebb legyen megszámolni, mely kór hány áldozatot szedett. Nurgle Bestiái játszadoznak a mezőkön, ahol elültetett gerincoszlopok termelik a demenciát okozó táplálékot. Nurgling-ek kacagva gurulnak le domboldalakon, melyek akkor jönnek létre, mikor egy Legnagyobb Szennyezett kihány egy ezer éve lenyelt hadtestet. A Járványúr földje csodás hely – élettel, derűvel és az emberi elmével felfoghatatlan élményekkel teli. Ez a Romlás Urának játszótere, laboratóriuma és otthona – egy istené, aki tudja, hogy ez a világ a jövő formája.

A Rabnő

Az Aeldarik hiszik, hogy mikor Slaanesh, a Gyönyör Ura a 30. évezred elején megszületett, isteneik megsemmisültek. Ám egyetlen craftworld ősi mítosza szerint a Szűz Istennő, Isha nem pusztult el a Slaanesh születésekor történt Katasztrófa során, hanem foglyul ejtetett. Slaanesh ugyan legyőzte őt is, mint a többi Aeldari istent a Warpban, de energiáját nem kebelezte be – csak fogságba vetette. Milyen aljas célból tartotta életben Ishát, azt az Aeldarik sem tudják. De a Járványúr – valamilyen okból – háborút indított Slaanesh ellen, hogy „megmentse” őt. Hogy miért avatkozott be Nagyapó Nurgle, nem világos. Egyes Aeldari tudósok szerint az egyik legidősebb Káosz Isten tanítani akarta a legfiatalabbat. Az viszont biztos, hogy Nurgle Daemonikus seregei győzedelmeskedtek, és elvitték az istennőt a Káosz Birodalmában lévő saját otthonába. Egy termékenység- és gyógyításistennő, valamint egy romlásisten furcsa párost alkotnak – ám Nurgle úgy megszerette új társát, mint senki mást az univerzumban.

Ám egy Káosz Isten szeretete különös dolog – Nurgle kegyetlen módon mutatja ki ragaszkodását. Ishát egy rozsdás ketrecbe zárva tartja saját üstszobájában, a magánkastélyának sarkában. Itt keveri pestiseit és kórjait. Ha különösen elégedett az új főzettel, Ishával itatja meg, izgatottan figyelve, milyen tüneteket vált ki. Mivel Isha a gyógyítás istennője, képes kigyógyítani magát – és hogy milyen gyorsan teszi ezt, az lehetővé teszi Nurgle számára, hogy mérje a betegség hatékonyságát. Ha elégedett, a fertőzött főzetet egy feneketlen lefolyóba önti – és az a halandó világok egyikén esőként hullik alá. Ha nem, lenyeli az egészet, kihányja, majd újrakezdi. Amíg Nurgle az üstnél dolgozik, Isha sorsát csendesen viseli – és úgy harcol Nurgle gonoszsága ellen, ahogyan egykor Khaine ellen harcolt: a betegségek ellenszereit suttogja a világegyetembe, hogy a halandók megismerjék őket, és ellenálljanak Nagyapó Nurgle förtelmes terveinek.

A Lugganath craftworld Aeldarijai egy legendájuk nyomán megpróbálták kiszabadítani Ishát, a termékenység istennőjét Nurgle fogságából. Pszí-képességű Látóik asztrálisan behatoltak a Járványúr birodalmába, hogy megtalálják őt, de betolakodóként Nurgle démoni lényei megtámadták őket. Bár eleinte sikeresen haladtak, testük a valóságban a Brittle Coma áldozatává vált, és lelkük örökre csapdába esett Nurgle kertjében. Végül fákká változtak, melyek ma is ott állnak, sikoltva emlékeztetve mindenkit a hívatlan látogatók sorsára.

Nurgle Démonjai

Nurgle démonjai valóban visszataszító külsejűek és undort keltőek. Húsuk a romlottság lázától pulzál, beleik kiállnak rothadó bőrük nyílt sebein át, testükből ragadós nyálka szivárog. Rémisztő megjelenésük ellenére azonban Nurgle démonai vidám, energikus lények, akik zavaróan barátságos viselkedést mutatnak. Jó kedvvel végzik munkájukat, és nagy büszkeséggel tekintenek eredményeikre, az áldozatok nyögéseit pedig hálás elismerésként értelmezik.

Kisebb démonok

Nurglings

A Nurglings apró, csintalan démonok, akik Nurgle kicsinyített másainak tűnnek. Ezek a gömbölyded lények rendszerint nagy számban jelennek meg, és rajokat alkotva kísérik a Nurgle szolgálatában álló seregeket. Néha a legelkötelezettebb Nurgle-hívő Káosz Bajnokok testét is ellepik, sebekben és testnyílásokban fészkelve; ha a Champion támadás alá kerül, ezek a kis szörnyetegek megvédik otthonukat.

Plaguebearers (avagy a Pestishordozók)

A Pestishordozók rothadó, elcsigázott lények, akik homályosan humanoid alakot öltenek, és egyetlen izzó szemmel rendelkeznek. Ezek az alantas démonok alkotják a Járványúr pestisdémoni hadseregének sorait. Légyrajok zümmögnek körülöttük, megnehezítve a velük való harcot. Számos betegséget hordoznak, melyek csatában pusztító hatásúak.

Plague Drones

A magasabb rangú Plaguebearers-t a démoni légiók Plague Drones néven ismerik; e cím szerény elismerést tükröz. Nurgle birodalmának felügyelőiként Rot Fly-ok hátán lovagolva érkeznek a valós térbe. Magasból figyelik a csatatéren terjedő betegségeket, és gyorsan közbeavatkoznak, ha Nurgle isteni tervei ellenállásba ütköznek.

Plague Toad

A Plague Toad-ok, más néven „Rot-Eaters” vagy „Sewer-Kin,” mutálódott, félig kétéltű lények, akik rothadó mocsokból és gennyből álló testtel rendelkeznek, hatalmas szájuk pedig képes egész embert lenyelni. Ezek a démoni férgek a betegség és a bomlás helyeihez vonzódnak, ahol a Nurgle tanaiban jártas varázslók megidézhetik és uralmuk alá hajthatják őket.

Rot Flies

A Rot Fly-ok hatalmas démoni rovarok, megjelenésük olyannyira visszataszító, hogy elméket tesz tönkre. Ezek a lények Nurgle egyik legundorítóbb teremtményei. Csak az Aeldari Black Library tiltott könyvei írják le születésük folyamatát: Nurgle káoszbirodalmának kertjeiben kelnek ki, ahol álmaikban bolyonganak a látók és az őrültek.

Beasts of Nurgle (avagy Nurgle Bestiái)

Nurgle Bestiái valóban iszonyatos démoni torzszülöttek. Testük puha, ragadós és foltos, mint egy halovány csiga, úszóhártyás lábaik haszontalanul verdesnek, arcuk zöld csápokból áll, hátukból pedig ostorszerű kinövés csapdos oldalirányban.

Herald of Nurgle

A Herald of Nurgle egy elit Pestishordozó. Nurgle káoszbéli birodalmában nagy megtiszteltetés a pusztulás istenének sorkatonái közé tartozni, de egyes Pestishordozók a többieknél is nagyobb hatalommal vagy ellenálló képességgel rendelkeznek. Ezeket Nagyapó Nurgle további áldásokkal jutalmazza, és Herald rangra emeli.

Vile Savants

A Vile Savants démoni betegségek megtestesülései, melyek valaha halandókat öltek meg. Megjelenésük rothadó húsból álló torzókra emlékeztet, zárt védőruhában, amely piszoktól csillog és izzadságszerű párával borított. Belül nincs más, csak folyékony rothadt hús és tekergő férgek, amit a ruha tart egyben. E démonokat hajtó erő mozgatja csont nélküli tagjaikat iszonyatos, megállíthatatlan szándékkal. A borzalom és rothadás légköre veszi körül őket; már a puszta látványuk is megrázó. De még rosszabb hallani hangjukat a saját elmében, vagy áldozatul esni húsra irányuló kísérleteiknek.

Plague Swarm

A Plague Swarm egy tudattalan démoni pusztító erő, amely a valóságban szöcskék, bogarak, legyek és hasonló lények szörnyű formájában jelenik meg, rothadástól bűzölögve. Ezek a pokoli rajok egyetlen áthatolhatatlan masszaként mozognak, letépve a húst az áldozatokról, és megfertőzve, elpusztítva mindent, amit érintenek.

Nagyobb démonok

Great Unclean One (avagy a Legnagyobb Szennyezett)

A Great Unclean One egy elképesztően testes, förtelmesen kövér Greater Daemon, Nurgle, a pestis, halál és rothadás istenének legnagyobb szolgája. Ezek a lények a rothadás és pusztulás előhírnökei, hordozói Nurgle legszentebb betegségeinek. Testük hatalmas, rothadó, fekélyekkel borított tömeg, melyekből gennyes folyadék szivárog. Beleik forró kötelekként csüngenek ki felhasadt hasukból. Roppant testüket két apró, sorvadt láb tartja, hatalmas fejük pedig agancsokkal ékes. A halandók szemében ők a legvisszataszítóbb szolgái a Káosz hatalmainak. Minden Legnagyobb Szennyezett Nurgle képmására formáltatott; belsőségeik kiömlenek testük sebei közül, gennyes bubók és fekélyek fakadnak rajtuk, melyekből vidám Nurglings születnek. Fertőző váladék szivárog belőlük, csillogó nyomot hagyva maguk után. Kevés halandó képes egyáltalán szembeszállni ilyen lénnyel. A Legnagyobb Szennyezettek Nurgle hadnagyai, pestislégióinak tábornokai. Rémisztő külsejük ellenére apai szeretet jellemzi őket. Társaságkedvelők, érzékenyek, büszkék követőikre, akiket gyermekeiknek tekintenek. Minden Greater Daemon nagy figyelemmel kíséri követői sorsát, és örömmel dicséri őket, ha újabb kelések, betegségek jelennek meg rajtuk. Karjukat lendítve indítják harcba Tallybandjeiket, bátorító szavakat és hörgő kacagást zengve a csatatéren. Ez a végtelen energia és buzgóság minden Great Unclean One sajátja; rendületlenül terjesztik Nurgle áldását, míg a galaxis egyetlen pontja is érintetlen marad.

Daemon Prince of Nurgle

A Daemon Prince of Nurgle egykori halandó vagy Heretic Astartes, aki oly sokat tett Nurgleért, hogy az isten démonherceggé emelte. Ezek a lények lomha szörnyetegek, természetellenes ellenállásuk szinte sebezhetetlenné teszi őket. Hatalomtól duzzadó testükből korrodált páncéljuk szétrepedt, alóla rothadó hús és belek omlanak ki. A fájdalom vagy gyengeség fogalmát már rég elfelejtették. Még tankelhárító fegyverek sem lassítják őket sokáig, hiszen ha át is ütik testüket, csak fertőzött genny és nyálka fröccsen szét. A groteszk állóképesség mellett más hatalmuk is van: képesek harckocsikat fölemelni és elhajítani, rozsdás pengéik és pusztító karmaik ellökik az ellenségeket. Sokuk pszí-képességekkel is bír, a Káosz energiáit fertőző járványok, iszapsugarak vagy halálos átkok formájában zúdítják ellenségeikre. Némelyik repülni is tud, rovarszárnyakkal vagy mérgező gázörvényekkel siklik a csatatér felett. Testükből korrozív spórák és halálos vírusok áradnak, vagy betegséghordozó légyrajok kelnek ki belőlük.

Nurgle nevezetes démonjai

Mint bármelyik frakcióban, úgy Nurgle követői közt is akadnak nagyobb hírnévnek örvendő harcosok, mint Mortarion, a Death Guard démon Primarchája, aki Nurgle seregeit a valós térbe törve vezeti, vagy Epidemius, a Tallyman, ki a betegségek jegyzőjeként végzi véget nem érő munkáját a Nurgling-ek segítségével. Ku’gath, a Plaguefather a tökéletes pestis után kutat, Rotigus pedig pusztító démoni termékenységgel árasztja el a világokat, ahogy Nebbus bolygóját is elpusztította, elárasztva azt fertőzéssel és halállal, míg az egész világ Nurgle uralma alá nem került.

Plague Legions (avagy a Pestis Légiók)

A Nurgle Daemonikus légióit elszenvedő halandók számára ezek a szörnyű seregek amorf tömegnek tűnhetnek, de a tántorgó anarchia mögött cél és terv rejlik. Akárcsak a betegségek lefolyása, minden egyes Plague Legion egy nagyobb ciklus része: a termékenység és a rothadás körforgásának szakasza, amely kizárólag azért létezik, hogy Nurgle kertje virágozzon, és ajándékai eljussanak a világokba. A Plague Legions a Pestisúr földjéről vonulnak elő: ezek a Nagy Megrontó rettegett Daemonikus seregei. Akár a Káosz Birodalmában, akár a valós térben indulnak hadba, magukkal hozzák mesterük végtelen bőkezűségét és munkájának gyümölcseit, s nyomukban fertőzés, szenvedés és halál jár. Minden Plague Legion Nurgle teremtménye, mindegyik hordozza a pestist és terjeszti uruk romlott akaratát, ugyanakkor mindegyik egy-egy meghatározott szakaszához kötődik a Fly Lord rothadásból és regenerációból álló ciklusának.

A Fecundus légiók feladata a betegségek létrehozása: ők járják át a valóságot és a káosz birodalmát, hogy összegyűjtsék a nyersanyagokat istenük üstjéhez – a halandók legsúlyosabb nyavalyái az ő szorgalmuk eredményei. Az Infecticus légiók a fertőzés hírnökei, ők hozzák el az új kórokat, amelyek előkészítik a terepet a nagyobb járványok számára. A Pathogenus légiók a kiteljesedett betegségek megtestesítői, a fertőzés csúcspontjai; egyaránt hatékonyak támadásban és védekezésben, gyakran védelmi kulcspontokon állomásoznak Nurgle Kertjében vagy ők vezetik a rohamokat. Az Epidemic légiókban van a legtöbb Daemon, ők terjednek, sokasodnak és regenerálódnak; ők biztosítják, hogy az első sikerek pusztító járvánnyá szélesedjenek. A Rot légiók a rothadásban lelik örömüket, romlott erejük és átkuk mindent lebont; jelenlétük különösen alkalmas Nurgle Kertjének kiterjesztésére. A Morbidus légiók az aratók, az adószedők, a halál hírnökei. A Necroticus légiók a legellenállóbbak; a reménytelenséget és kétségbeesést fegyverként használják, és elképesztő sérüléseket is képesek elviselni. S így megy tovább, minden egyes Daemonikus légió Nurgle születés-rothadás-halál-újjászületés ciklusának egy groteszk aspektusára specializálódik.

Minden Plague Legion élén egy Great Unclean One, Nurgle egy Greater Daemon-ja áll, aki hadvezérként irányítja seregeit. Szerető szülőként bánnak alárendeltjeikkel, biztatva a légió hét Tallybandjának mindegyikét, hogy teljesítse kijelölt feladatát. Nurgle maga is különc, és ugyanezt az elhajlást bátorítja legerősebb szolgái között is – ezek a sajátos jellemvonások ugyanolyan mértékben befolyásolják az általuk vezetett hadsereg összetételét és taktikáját, mint maga a Plague Legion típusa. Egyes Legnagyobb Szennyezettek például kizárólag légi támadásokat részesítenek előnyben, Plague Drones felhőit vezetik csatába, amelyek elsötétítik az eget és kitűnnek a légicsapásokban. Mások inkább azt élvezik, ha ellenségeiket Nurgle Bestiáinak tömegei temetik be, vagy ha Pestishordozók hullámai darálják őket lassan a földbe. A Legnagyobb Szennyezettek halhatatlan életük során ciklusokon mennek keresztül, új szerepet vesznek fel minden alkalommal, amikor új légiót irányítanak. Előfordulhat, hogy egy Epidemic légiót vezetnek a fertőzések terjesztésére, majd később átlépnek egy Rot légióhoz, hogy kiélvezzék a romlást. A ciklus vége felé testük nekrózisos foltokkal borul be, és ebben az előrehaladott bomlás állapotában a Necroticus légió élére állnak. Nem sokkal később testük leveti rothadó burkát, felfedve az új betegségek friss hajtásait, és újra a Fecundus légió élére állnak.

A Great Unclean One alatt helyezkednek el minden légió hét Tallybandjának vezetői, jellemzően Daemon Prince-ek vagy Daemonic Heraldok, mint a Poxbringers, Sloppity Bilepipers és Spoilpox Scriveners. Mindegyikük díszes címet kap a hadvezértől, amely illik képességeikhez, hajlamaikhoz vagy háborús feladatukhoz – ilyen például a „Lords of Fulsome Filth”, az „Almighty Bringer of Rancid Decay” vagy a „Sloptoxic Master of Bubbling Buboes”. A Tallybandek mérete változó: amikor Nurgle hatalma növekszik a Káosz Birodalmában, akkor járványszerű méretűre dagadnak, amikor gyengül, akkor kisebb, elit harci egységekké zsugorodnak. Csúcspontjukon azonban egy Tallyband hét csapatból áll, amelyek Lesser Daemonokból, Pestishordozókból vagy Plague Dronesból állnak. A vezető preferenciáitól és a ciklus állásától függően egy Tallyband Nurgle Bestiáiból vagy Nurgling-ekből álló rajokat is tartalmazhat, bár ezek a kaotikus lények ritkán maradnak együtt a csapattal egyetlen csatánál tovább.

Nurgle és démonjai a Warhammer 40.000 terepasztalos játékban

Nurgle a Warhammer 40.000 világában a Káosz egyik istene, a pusztulás, fertőzés, rothadás és megújulás ura. A frakciója – gyakran Nurgle Daemons vagy a Death Guard néven – a Káosz démoni és halandó erőinek egyik legikonikusabb ága a terepasztalos játékban.

A játékban Nurgle seregeinek szerepe a következőképpen foglalható össze:

• Játékmenet szempontjából Nurgle erői kiemelkednek túlélhetőségükkel, folyamatos sebgyógyítással, ellenállással, valamint a fertőzésekkel és debuffokkal operáló taktikákkal. Nem ők a leggyorsabb vagy legnagyobb sebzést kiosztó frakció, de rendkívül nehéz őket eltávolítani a pályáról.
• Frakciók tekintetében Nurgle két fő formában van jelen:
  • Daemons of Nurgle – démoni sereg, tele Great Unclean One-okkal, Plaguebearer-ekkel, Nurgling-ekkel és más démoni egységekkel.
  • Death Guard – egy hitehagyott Space Marine légió, amely a Horus Heresy idején fordult a Káoszhoz. Ők Nurgle szolgálatába álltak, és a legszívósabb, legkitartóbb hadseregként ismertek.
• Tematikusan Nurgle frakciója a bomlás, ciklikus újrakezdés és elfogadás filozófiáját testesíti meg. Harcosaik nem félnek a haláltól, mert számukra az a megújulás kapuja. Játékosként egy Nurgle-sereg vezetése a lassú, de feltartóztathatatlan előrenyomulás élményét nyújtja.

Összességében Nurgle seregei a Warhammer 40.000 világában a fáradhatatlan, ellenálló és lassan mindent felemésztő erőt képviselik, amelyek taktikailag a kitartásra, területmegtartásra és az ellenfél fokozatos gyengítésére építenek.

Összesítő

Nurgle, a Fertőzés Nagyura a Warhammer 40.000 sötét univerzumának egyik legfélelmetesebb entitása, aki a pusztulás, rothadás és az elkerülhetetlen elmúlás isteneként uralkodik. Kultusza a halandók félelméből, fájdalmából és reménytelenségéből táplálkozik, hívei pedig nemcsak elfogadják a fertőzést, hanem áldásként üdvözlik azt. Démonai – a Pestishordozók, Nurgling-ek és más förtelmes lények – a betegségek megtestesülései, akik Nurgle ajándékait terjesztve járják a galaxis világait. Bár kívülről visszataszítóak, követőik szemében Nurgle szeretetteljes, gondoskodó atyafigura, aki minden rothadásban a megújulás ígéretét hordozza. Ez az ellentmondásos kettősség – a végzet és a vigasz furcsa keveréke – teszi Nurgle kultuszát olyan különösen hátborzongatóvá és emlékezetessé. Ezzel befejeztük Nurgle cikksorozatunkat, hamarosan folytatjuk a következő témánkkal: Az Ember Birodalmának Inkvizíciójával. Köszönjük, hogy követitek Tudástárunkat!

Írta: Geőcze Anna

Kövessetek minket Facebookon és Instagramon is!