6. Wargame Alapok – Páros Játékok és Egyéb Csapatjátékok

Alapvetően a Warhammer és általában a terepasztalos társasjátékok kifejezetten két játékosra vannak tervezve, akik egymás ellen vívják meg csatáikat. Természetesen a való világban teljesen egyértelmű, hogy a csatákat a parancsnokok többen vívják meg, így támogatva egymás csapatait, és műveleteikkel egymást elősegítve törnek előre a harctereken. Mégsem alap a wargame-ekben, hogy többen játszunk egymás oldalán, hogy legyőzzük az ellenfeleinket. Ez a tudástár-cikkünk arról fog szólni, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak az ilyen játékoknak.

Párosan minden jobb!

Amikor egymásnak tudunk segíteni, együtt meg tudunk valósítani egy tervet, vagy éppen egy problémát tudunk elhárítani, az mindig sikerélményt nyújt, lévén társas lény az ember. Persze ez az élet minden részére igaz, ugyanúgy, mint a terepasztalos játékokra. Amellett, hogy a seregeket együtt tervezzük meg, úgy együtt tudunk játszani is, és így sokszor eredményesebbek tudunk lenni, mint egyedül, mivel több szem többet lát alapon több meglátása is lehet kis csapatunknak. A másik dolog, hogy az egyik fél tudja „húzni” a másikat. Itt azt értjük, hogy ha a seregek festettsége elvárás egy versenyen, akkor amikor az egyik fél már picit beleunt vagy megcsömörlött, a másik fél biztathatja, és így tovább motiválhatja a cél eléréséhez. Persze van még ezer példa, hogy miért jó együtt játszani, és még folytatjuk is a felsorolást a továbbiakban. Párosan mindig jobb szembenézni az ellenféllel, akinek a célja a mi legyőzésünk, ugyanúgy, ahogy nekünk az ő legyűrése.

Miért érdekesebb a seregépítés?

Alapvetően egy sereget érdemes univerzálisra tervezni, hogy mindenféle seregre legyen válasza, viszont ugyanígy a megbeszélt pontszám és maga a seregszabályok is korlátozhatják a választásainkat. Két hadvezér, két sereg sokkal több lehetőséget ad a seregépítésre, mint egy-egy. Például amíg az egyik arra tervez, hogy kifejezetten pontokat foglaljon és biztosítsa a hátországot, addig a másik játékos készülhet arra, hogy elsöprő erejű rohamokat indítson az ellenfél ellen, elhanyagolva a pontfoglalást és a védekezést. Így tulajdonképpen kioszthatjuk a játékosok között a szerepeket, és más fényben tudunk játszani. Ugyanígy például egy-egy szerepkört is jobban kiteljesíthetünk együtt, mint egyedül, hiszen akár tervezhetünk úgy is, hogy a barátságos sereg előnyei a sajátunk hátrányait enyhítsék.

Persze az előző pár mondatban arról beszéltünk, hogy miért jó játéktechnikailag a seregépítés, de az igazi élvezeti faktort az együttes felkészülés és tervezés adja. Együtt kitalálni a koncepciót, tesztelni, átalakítani, tovább tesztelni, majd élesben kipróbálni nagyon jó szórakozás. Ugyanígy, amikor kitaláljuk a seregeinket, azt is kitalálhatjuk, hogy narratíva szerint pontosan miért verődött össze a két parancsnok, és így akár az is kiderülhet, hogy kényszerszövetségről van szó, vagy éppen régmúltra visszamenő barátságról, vagy egy új szövetség kezdetéről. Persze a narratíva és így a történetmesélés már csak plusz fűszerezést adhat a játékunknak.

Miért jobb párosan játszani?

Már beszéltünk arról, hogy több szem többet lát, valamint arról, hogy milyen jó együtt tervezni. Arról viszont még nem esett szó, hogy milyen a játék ténylegesen együtt. Az egyik nagy előnye, hogy a terepasztalon kialakult szituációkat meg tudjuk beszélni a csapattársunkkal. Együtt többféle megoldást is ki tudunk találni, és emellett akár jobbat is, mint amit egyedül gondolnánk. A másik ilyen előny az, hogy két játékos valószínűleg több seregfajtát ismer, mint egy, és így helyben tudunk tanácsot kérni a lépéseinkről. Mivel alapvetően minden lépést átbeszél egymással a két csapat, így ez egy tökéletes formátum arra, hogy egy tapasztaltabb játékos mentoráljon egy kezdőt, így könnyen átsegítheti a kezdeti nehézségeken. Természetesen az egyik legnagyobb előnye a páros játékoknak, hogy a vereségből és a győzelemből is könnyen tudunk tanulni, mivel van kivel átbeszélni a lépéseinket, valamint a hibáinkat.

Miért jó csapatban játszani egy asztalon többen, mint négyen?

Alapvetően ennyi játékosnál már tényleg sokan vagyunk az asztalnál, és lehetséges, hogy jobban járunk, ha összetolunk kettőt, mert se a seregek, se a játékosok nem férnek el kényelmesen fizikailag. Ahogy a páros játékoknál is előny, hogy eléggé diverz seregeket lehet felállítani, úgy itt ez hatványozottan igaz. Ilyen csapatlétszámnál viszont már érdemes egy parancsnokot kijelölni, hogy egy ember tervét kövessük, és ne mindenki a saját feje után menjen, mert akkor lehetséges, hogy kontraproduktív a terepasztalon lévő tevékenységünk. Ha olyan nagy létszámú játékokról van szó, akkor érdemes alparancsnokokat is kijelölni, hogy mindenképpen célt érjünk, ahogy a való világban a parancsnoki láncolatok is működnek.

Mi a hátránya egy páros vagy csapatos játéknak?

Az első és legnagyobb hátránya, hogy több emberrel kell leegyeztetnünk a játékunkat, mint egy. A rohanó életben bármikor közbejöhet bárkinek valami, és így páratlanul nehezen tudjuk lejátszani a játékainkat. Az erre tervezett versenyek és egyéb rendezvények ezt könnyen megoldják, mert általában van beugró játékos vagy páros (Ilyen verseny például a Brave Souls: Reloaded, amelynek minden második fordulója páros). A másik hátránya, hogy általában a csapattagok egyeztetése és a több figura miatt időigényesebb a játék, mint a sima 1v1-ek, amikor csak saját magunk játszunk. Ebből adódhat, hogy többet kell várnunk, amíg újra mi jövünk, mint a sima játékoknál. Sajnos a szabályrendszerek általában csak az 1v1 játékokra vannak kitalálva és így lehetnek olyan szabályok, amelyeket nem tudunk értelmezni a páros vagy csapatos játékokra. Ezt háziszabályokkal tudjuk megoldani legkönnyebben. Az utolsó említésre méltó hátrány, hogy a játékhoz több hely kell, mivel legalább négy embernek kell elférnie az asztal mellett. Ezt természetesen nem érzékeljük egy klubban, mivel az arra van felkészítve, hogy akár ilyen játékokat is rendszeresen fogadjon.

+1 Miért jó versenycsapatban játszani?

Erre csak szeretnénk egy fél mondatra kitérni, mert ez a fajta játékmód is egy csapatjáték, viszont itt gyakorlatilag a játékban megszokott 1v1-eket játszanak a játékosok.

A csapattagok a következő pozíciókat tölthetik be:

• Csapattag
• Edző
• Csapatkapitány

A csapattagok maguk a játékosai a csapatnak. Ők vívják meg a csatákat a terepasztalokon és szereznek minél több pontot vele a csapatnak.

Az edző egy olyan játékos, aki nem vesz részt a csapat játékaiban, csak és kizárólag tanácsokkal látja el azokat, valamint a versenyekre való felkészítésben vesz részt.

A csapatkapitány egy olyan csapattag (általában ő is játékos, de lehet egyben az edző is, amikor is így nem játszik), aki nem csak azért felelős, hogy eredményesen szerepeljen a terepasztalon, hanem a másik csapattal való összecsapásokat is ő dönti el. Így ő az aki eldönti, hogy az ellenfél csapatából melyik játékos ellen fogunk játszani és melyik asztalon. A csapatkapitányok „játéka” (ez nem egy terepasztalos társasjáték) általában egy külön felvonás szokott lenni, amely gyakorlatilag abból áll, hogy az egyik fél kiválaszt egy (vagy több) játékost a saját csapatából és a másik fél válaszul egy saját játékosát dezignálja a játékra. Az így összesorsolt játékosok együtt fogják lejátszani a meccssüket.

Az ilyen csapatjátékokban általában az szokott lenni a szabály, hogy egy sereg csak egyszer szerepelhet a csapatokon belül. Ez persze nem is probléma általában, mert muszáj felkészülnie a csapatnak a játék aktuális metájára. Így például, ha vannak olyan eredményes seregek, amik éppen tömeggel operálnak, akkor kell olyan csapattag, aki ez ellen tud jól dolgozni. Ugyanilyen példa az is, hogy ha mondjuk nagy nyerési aránya van egy seregnek, akkor arra teljesen ellen-sereget kell építeni, hogy legalább egy csapattagot kitudjunk állítani ellene.

Persze ez egyszerűnek tűnik első olvasatra, de ennél sokkal bonyolultabbak a versenycsapat játékok és a szabályoknak annyi változata van, amennyi versenyszervező.

Összefoglaló

Minél többen vagyunk annál nagyobb a móka és a hátrányokat csak azért soroltuk fel, hogy lássuk azt, hogy mennyivel több előnye van az ilyen játékoknak. Ráadásul, ha tényleg egy narratívát kerítünk a játékunk köré, akkor sokkal színesebb történetet lehet kihozni így többen. Mi csak és kizárólag ajánlani tudjuk, valamint bíztatni mindenkit, hogy ilyen játékokat játszunk, mert egy teljesen más játékélményt nyújt, mint a megszokott 1v1-es meccsek. Ha tetszett nektek ez az írás, akkor olvassátok el a „5. Wargame Alapok – Kampány- és Liga-játékok” nevű cikkünket is, mert a narratív játékokat nagyon könnyen fűszerezhetjük meg páros vagy éppen „mindenki-mindenki ellen” játékokkal.

A Hungarian Warhammer Community csapata

Írta: Liszka Gergely