Warhammer 40.000 története 1. Rész – Csillagok között

Nem tudni, mikor kezdődött. Oly régen volt már, oly hatalmas erők nyomán, amely elképzelhetetlen számunkra… S mégis, megpróbálom átadni nektek mindazt, ami akkor ott történhetett, amit akkor látni vagy nem látni, hallani vagy nem hallani lehetett. Figyeljetek, mert az a pillanat fog most testet ölteni szavaimban, amelynek köszönhetően mind itt vagyunk. Ha ez nem történik meg, akkor semmi más sem, és a Világ, mint olyan, nem létezne.

Lássatok lelki szemetekkel egy sötét, élettelen közeget, a nagy feketeséget, amelyben egy szívdobbanás sem hallatszik, sem egy levegővétel. A Nagy Semmi csupán, az Üresség honol mindenütt. Nincsenek határok, nincsenek birodalmak, sem hegyek, sem folyók, de még csillagok sem. Teljes a csend, őrjítően. Még illatok sincsenek, sem nyugtató érintések, amelyek a biztonságról tennének tanúbizonyságot – ugyanakkor kín és fájdalom, sírás és betegség sem létezik. Egészen békés is lehetne ez az állapot…  De, mint tudjuk, a béke sosem tarthat örökké.

Valami megmoccant… Valami feldobbant, mint a magzat első szívverése az anyaméhben… Valami elindult, és ezzel a Nagy Üresség, ami eddig csak tehetetlenül zuhant a semmiben, formálódni, alakulni kezdett. Ezek a kataklizmikus erők, amelyek felszabadultak, a nagy kavalkádban összeütköztek, összetömörültek és létrejöttek az első napok. Több milliárdan ragyogtak, s ezzel létrejött a fény is az univerzumban. Sokáig nem is volt nagyon más a Világban – csupán csillagok, por és gázok. Azt hinné az ember, ebben a szemet gyönyörködtető látványban, hogy talán ennyi volt az egész: az Univerzum magára öltötte csillogó ékköves, fekete selyemkendőjét és ebben tündököl tovább az idők végezetéig.

A csillagok szintén rendelkeztek erővel, amelyet gravitációnak hívnak. Ezzel a hatalommal a csillagok körül is formálódni kezdtek a különböző anyagok, és lassan-lassan megszülettek az első bolygók és más égitestek. A ti két holdatok is akkor jöhetett létre, ahogy a planéta is, amin éltek. Viszont, még mielőtt ez mind megtörténhetett volna, a sötétben, a milliárdnyi nap között, különös entitások ütötték fel a fejüket – az Univerzum első gyermekei, a C’tan, avagy a csillagistenek.

Az a szoláris energia szülte őket, amelyen később parazitaként élősködtek. Nem voltak többek egyszerű lényeknél, amelyek gondolatai még maguk a csillagok elektromágneses közegébe voltak bezárva. Sok körülöttük lévő csillagnak az életerejét szívták el, s ha egyet teljesen elpusztítottak, rátelepedtek a következőre. Sokáig ment ez egy így, míg nem megtanulták, miképp is tudnak az Univerzum elektromágneses áramlásán utazni – elhagyták eredeti szülőhelyüket és semmi sem állíthatta meg őket, hogy a Világ további részein pusztítsanak. Az olyan bolygó kezdemények, amik akkor voltak születőben, is teljesen hidegen hagyták őket. Csak egy számított: kiszipolyozni a milliárdnyi nap energiáját. Ez volt a nagy titok – a Világ élősködőkkel volt tele, olyanokkal, akik nem adtak, de mindent el akartak venni tőle. Ti hagynátok ezt? Nem, ugye?

Az Univerzum sem hagyta.

Miután a csillagok életet adtak a C’tannak, az ifjú Tejútrendszer is világra hozta első élőlényeit, amelyek rendkívül hosszú fejlődésen mentek keresztül az évmilliók alatt. Ők voltak az első igazán érző lények, amelyek olyan fejlett technológiával rendelkeztek, hogy képesek voltak utazni a csillagok között. Hüllőszerű mivoltukat csak a Régiekként emlegetik manapság az idegen Eldar népek. Lassúak és hidegvérűek, de mély bölcsesség birtokosai voltak, s oly sokáig tanulmányozták az Univerzumot és annak működését, hogy technológiai tudásuk maradványai valóságos misztikumként hatnak ránk, ma élő emberekre.  Képesek voltak manipulálni teret és időt, a párhuzamos világokat, dimenziókat, könnyen hozzáférve a pszichikus képességek tárházához. Ők voltak talán az elsők, akik beléptek az Immatériumba, avagy a Warpba, amely egy tisztán pszichikus energiákkal ötvözött, káosz uralta dimenzió. Kapukat építettek és hálózatokat hoztak létre benne, hogy összeköthessék világaikat, és még a fénynél is gyorsabban juthassanak el egyik helyről a másikra.

És bizony utazásaik során teremtettek! A Régiek rendelkeztek a terraformálás tudásával is – bolygókat alakítottak át, hogy teremtményeik azokon élhessenek. Az élet mindennél becsesebb kincs volt a számukra… Vannak olyan eretnekek, akik azt állítják, ők voltak azok, akik a mi Szent Terránk talaját is érintették, még mielőtt mi, emberek, is öntudatra ébredtünk volna, de tudjuk, hogy ez ostobaság, hiszen az Istencsászár formált minket a maga arcára, még mielőtt Szelleme testet öltött volna…

Minden esetre, a Régiek alkották meg az Aeldari és Krork népeket, amelyek idegenekként mindenképp ellenséges fajoknak számítanak, hiszen nem az Istencsászár hozta létre őket, nem tartoznak bele az Ő birodalmába. A Krorkok mai leszármazottait Orkokként ismerjük, és rajtuk kívül ott voltak még a Slann és Jokaero fajok is. Utóbbit akkor teremtették, mikor konfliktusba keveredtek a Necrontyrral…

Hungarian Warhammer Community csapata

Írta: Geőcze Sára